Hol kapunk igazán esélyt? Vannak-e esélytelen helyzetek? Hol fontos az esély, és mikor nem számít a kudarc? Az igeszakaszban felvázolt helyzetre mindenesetre azt mondhatjuk: ez emberileg teljesen esélytelen. „Add fel szépen!” (Quimby) Saullal hatszázan maradtak a háromezerből (15), ezek is fegyvertelenül (19-23). A filiszteusok pedig harmincezer harci kocsival, hatezer lovassal és megszámlálhatatlan közkatonával (5), állig felfegyverkezve (19-23), ügyes harci stratégiát kigondolva indultak Isten népe ellen (16-18). Ez emberileg olyan esélytelen helyzet, mint nekem elénekelni egy operaáriát, mint az öregnek visszafiatalodni, mint a bénának felállni, a gyógyíthatatlan betegnek újból életre kapni, mint a halottnak feltámadni, mint a bűnei miatt elveszettnek mégis üdvösséget nyerni. És pont ezeket; – amik a tények alapján lehetetlennek tűnnek: újjászületni, gyógyulni, feltámadni, üdvözülni; – vagyis az életfontosságú területeken „győzni”; – pont ezeket ajándékozza nekünk az Úr. Innen nézve már kevésbé érdekes, hogy ideig tartó csatákat itt megnyerünk-e, vagy sem; – például tudunk-e „énekelni”, vagy sem...*

Márk 7,24-30

239. dicséret

* Kiegészítések az igeszakasz magyarázatához:

– Innen nézve már kevésbé érdekes, hogy ideig tartó csatákat itt megnyerünk-e, vagy sem; – például tudunk-e „énekelni”, vagy sem... Ami az Úr ügyében fontos, azt bizonnyal megnyerjük itt is.

– Egyébként pedig a Jézus Krisztusban kapott végső győzelemmel élünk meg minden földi eseményt. Ez a hit látása. A földi kudarcok sem feltétlenül kudarcok, az Isten szemével nézve. A földi győzelem sem feltétlenül a másik feletti diadal, hanem esetleg hűséges helytállás a magunk helyén. Persze az Ő ügyében éles helyzetekben az Úr nem engedi fölénk az ellenséget sem.