Sámuel elvégezte szolgálatát. – 1. Üres kézzel teszi le feladatát, vagyis nem terheli szolgálatban eltöltött éveit nyilvánvaló bűn: nem vett el senkitől semmit és nem nyomorította meg senki életét, hanem ellenkezőleg, adott és segített, mint Isten eszköze.* (1-5) – 2. Az igazán „többet” csakis az Úr adhatja nekünk, aki kihozott bennünket Jézus Krisztusban a halál egyiptomából, és ebben a világban is megőriz minden rosszakaró ellenség előtt, legyen az belül, vagy kívül. Istenünk szabadító Úr!** Ne kiáltozzunk, ne kiabáljunk, hanem kiáltsunk az Úrhoz segítségért (6-11), hallgassunk szavára vezetőinkkel együtt (12-15), és megvallva bűneinket, bízzuk rá magunkat bátran az Ő szabadítására (16-19). – 3. Mindezeken túl pedig mindenkor miénk az a bizonyosság, hogy végezetül is a dolgok nem rajtunk múlnak, hiszen nem veti el az Úr az Ő saját népét (22), minket. Ezért istenfélelmünk valójában ennek a boldog bizonyosságnak következménye. Nem félünk! Nem veszhetünk el! (20-25)

Márk 6,45-56

293. dicséret

* Innen, ebből a világból amúgy is csak üres kézzel távozhatunk, kár „kirabolni” a másikat azért, hogy nekünk egy ideig több legyen.

** Joggal kiáltozunk, ha erről a nagy szabadításról elfeledkezünk. Minden gőg is valójában kiáltozás, az emberi nyomorúság jele.

Szerző: refdunantul  2017.03.11. 04:00 komment

süti beállítások módosítása