Nehéz manapság a bűnről szólni. Pedig ez az igeszakasz világosan elénk tárja az emberi bűn természetét. – 1. A bűn természete az, hogy az ember visszaél azzal, amit ő maga is ajándékba kapott, csak a maga hasznát keresi, és ebből a haszonból soha nem elég, ezért hazudni is kész. Sámuel fiai ezt tették. (1-3) – 2. A bűn természete az, hogy az ember számára irányadóvá lesz az, ahogy mások, ahogy sokan „csinálják” az életet. „Olyanná akarunk lenni, mint a többiek!” (20) – kiáltott fel Izráel. Még Isten népe is hányszor belezuhant ebbe a kísértésbe, pedig Ura világos kijelentést, Igét, utat mutatott számára. Ennek ellenére ahhoz igazodnak, ahogy az „minden népnél szokás!” (4-5; 19-22) – 3. A bűn természete az, hogy az ember nem ismeri el királyának az élő Istent, ezért mindenféle királyok veszik uralom alá az életet. Isten, ingatag népe érdekében átadja a felelősséget az elhívott uralkodónak, akinek viszont a rend érdekében engedelmességgel tartozik a nép. A felkent király pedig az Úrnak tartozik engedelmességgel. Sajnos, a valóságban azonban nem ez a helyzet, mert a hatalmasságok visszaélnek hatalmukkal, a nép engedetlen, manapság pedig önmagunkon kívül alig ismerünk el másvalaki királyt. (6-9; 10-18)

Márk 4,35-41

300. dicséret

Szerző: refdunantul  2017.03.04. 04:00 komment

süti beállítások módosítása