– 1. Az egész rettenetes, úgy, ahogy van. Rettenetes a bűn, amit Éli fiai elkövetnek. Rettenetes Éli főpap határozatlansága, „szelídsége”, ami elkeni a problémát. De rettenetes maga az ítélet is, mert mások bűneiért sokan szenvednek majd. – 2. Mi itt a megoldás? Mivel folyamatosan üvölt a bűn ma is, ezért jó lelkiismeretünket megőrzendően, állandóan bűnt lássunk és ítéletet kiabáljunk, akkor biztosan nem lehetünk hűtlenek és nem veszíthetjük el az Úr áldását? Vagy merjünk mérlegelni, és bizonyos tévesztések miatt csak szelíden szóljunk, bízva a megtérésben és a kegyelemben? Egyáltalán, van-e bölcsességünk meghúzni a határokat bűn és bűn között? – 3. A kis Sámuel próféta először tapintatos volt, de aztán mindent elmondott, amit az Úr rá bízott, nem félt, és hagyta az Urat cselekedni (15-21). Bizony, hol van a prófétai, vétkekre bátran rámutató, Isten akaratát hűen képviselő egyház? Ugyanakkor, ha van prófétai egyház, az miért felejti el azt, hogy a prófétai igehirdetés mindig a kegyelem meghirdetésével és megtérésre hívással zárul?

Márk 3,7-12

238. dicséret

* A teljes magyarázat:

- Éli főpap nem féltékeny a kis Sámuelre, hanem segíti, hogy legalább Sámuel kijelentéshez, Igéhez jusson, és ezáltal mindnyájan meghallhassák az Úr szavát (9-10).

– 1. Ez az Ige pedig most nem vigasztaló, hanem ítéletes, és pont az ellen szól, aki vágyott az Igét meghallani.

- Vágyunk az Úr szavára, de mi van akkor, amikor másokon keresztül szól hozzánk az Ige, és nem vigasztal, hanem a földbe döngöl, mégpedig joggal?

- Isten népe is megkeserüli mindazt, amit Éli főpap fiai műveltek a szent hely körül, amely miatt nagy lett Éli főpap házának romlása.

- Éli főpap ugyanis tudta, mit művelnek a fiai, és nem szólt határozottan, nem fenyítette meg őket, nem szüntette meg az átkot hozó gyalázatot (11-14).

– 2. Az egész rettenetes, úgy, ahogy van. Rettenetes a bűn, amit Éli fiai elkövetnek. Rettenetes Éli főpap határozatlansága, „szelídsége”, ami elkeni a problémát. De rettenetes maga az ítélet is, mert mások bűneiért sokan szenvednek majd.

– 3. Mi itt a megoldás?

- Mivel folyamatosan üvölt a bűn ma is, ezért jó lelkiismeretünket megőrzendően, állandóan bűnt lássunk és ítéletet kiabáljunk, akkor biztosan nem lehetünk hűtlenek és nem veszíthetjük el az Úr áldását?

- Vagy merjünk mérlegelni, és bizonyos tévesztések miatt csak szelíden szóljunk, bízva a megtérésben és a kegyelemben?

- Egyáltalán, van-e bölcsességünk meghúzni a határokat bűn és bűn között? Még akkor is kérdés ez, ha az egyértelmű, tetten érhető, nyilvános bűnök, mint amilyenek Éli fiainak bűnei voltak, vitathatatlanul intést érdemelnek.

– 4. A kis Sámuel próféta is először tapintatos volt, de aztán mindent elmondott, amit az Úr rá bízott; - nem félt, és hagyta az Urat cselekedni (15-21).

- Bizony, hol van a prófétai, vétkekre bátran rámutató, Isten akaratát hűen képviselő egyház?

- Ugyanakkor, ha van prófétai egyház, az miért felejti el azt, hogy a prófétai igehirdetés mindig a kegyelem meghirdetésével és megtérésre hívással zárul?