Boáz ügyesen járt el (1-2), hogy Isten törvényét is betartsa, és közben célt is érhessen, vagyis feleségül vehesse a szeretett Ruthot (13). Ezért Boáz a legközelebbi rokonnál, Ruth meghalt férjének eladott földbirtokát hozta elő (3-4), amelynek kiváltását ez a rokon szívesen vállalta volna, de az ehhez kapcsolódó kötelességet, a Ruthról való gondoskodást már nem (5-6).* Így Boáz számára szabaddá vált az út Ruth felé (7-8). Mondhatnánk: Isten törvényét is megtartották, és saját vágyaik is érvényesülhettek. Érdekes egy helyzet. Sok hasonlót tapasztalhatunk Isten népe körében is: saját vágyainknak megvalósulását ügyesen belepréseljük Isten rendjének látható keretei közé, legalábbis egy határig mindenképpen. Hisszük azonban, hogy mint itt, a mi életünkben is Isten tartja kezében a fő irányt, és egy határon túl ügyeskedni sem enged bennünket. Vannak persze olyan döntési helyzetek, amikor egyértelműen állást kell foglalni az Úr ügye mellett (Jakab 5,12), aki Jézus Krisztusban, Ruth utódában a legtöbbet tette értünk: ingyen kegyelmével megváltott bennünket (17-22). Áldott az Úr, aki nem hagyott bennünket valóságos támasz nélkül (14). Ő életünk tényleges megújítója (15).

Márk 1,40-45

460. dicséret

* A legközelebbi rokon elutasító viselkedése valahol érthető is, hiszen ez a legközelebbi rokon saját örökségét, eddigi rendezett életét félti. A dolgok a valóságban mindig bonyolultak, árnyaltak (5-6).