A hívő ember mindent megtesz a rá bízott ügyben. Ez az „ügy”, saját nyomorúsága idején bizony lehet a saját életének ügye is. Önmagunkért is felelősséggel tartozunk az Istennek. Az önmegtagadás semmiképpen sem egyenlő az önfeladással (Máté 16,24-26). Ruth is mindent megtett, amit Isten törvénye és az akkori kor rendje szerint megtehetett, hogy életének szűkösségét megoldja (8-9). De a hívő ember egy határon túl nem megy, hanem megáll, és innentől kezdve az „eredményt”, az áldást az Isten akaratára és cselekvésére bízza, mert tudja, hogy valódi megoldást, megváltás csakis az Úr adhat. Naomi is ezt tanácsolta Ruthnak: maradjon nyugton ezek után, és várjon arra, hogy az Úr hogyan dönt az ügyében (16-18). Jó tudni, hogy amíg „erőlködünk”, addig is az Úr kezében vagyunk. Ő közben is irányítja életünket: „korrekt” emberekkel kapcsol össze bennünket. Boáz is tisztességesen viselkedett Ruth ragaszkodása, segítségkérése láttán, nem pedig visszaélt azzal (10-15). De megnyugtató azt is tudni, hogy amikor már nem kell és lehet erőlködnünk, akkor is reménységgel várhatjuk jövőnket, mert Isten, Jézus Krisztusban, már döntött felőlünk (18).

Márk 1,29-31

454. dicséret