Boáz pártfogásába vette Ruthot. Kevésbé a felebaráti szeretet, mint inkább annak okán, hogy tetszett neki a fiatal özvegyasszony (5). Amikor azonban megtudta, hogy ez az „idegen”, moábi özvegyasszony (10), az anyósa révén a rokona, akkor lelkiismerete megnyugodott, mert Isten törvényének engedve is köteles volt segíteni neki (6-7). A rokonok ugyanis a hozzátartozóikat kötelesek voltak különböző szorultságaikból kiváltani (5Mózes 24,19). Így lehetett Boáz Ruthnak nemcsak udvarlója (8-9), hanem gondviselője (14), oltalmazója (10-12) és pártfogója is (19). Ebben pedig Boáz Isten eszköze volt; - annak az Istennek az eszköze, aki minden nép gondviselője, „szárnyai alá terelve” övéit (12). Jézus Krisztusban ez az Isten a pártfogónk, megváltónk, mert még a bűn és a halál szorultságából is kiváltott minket (20). Áldott legyen az Isten, hogy nemcsak e-világi szükségeinkben van velünk, hanem gondoskodik rólunk a halálon túl is. Keveset beszélünk ma erről a halálon túli pártfogásról. Áldott legyen az Isten, hogy övéi életében az emberi vágyak is az Ő irányítása alatt állnak, aki még a vágyainkon keresztül is csak az Őneki kedves kapukon enged be bennünket, ahogy ezt Boázzal is tette.

Márk 1,16-20

299. dicséret