Töredelmes szívvel szabad végigolvasnunk a mai szakaszt, hiszen amit akkor az apostol a thesszalonikai testvéreknek írt, az a Szentlélek által ma nekünk szól. Olyanok vagyunk-e, mi, az Isten népe, mint akikért hálát lehet adni, akiknek a hite nőttön nő, az egymás iránt való szeretetünk gazdagodik, és ez a hit és szeretet minden üldöztetést és nyomorúságot elvisel? (3-4) Olyanok vagyunk-e, mint akikben „gyönyörködni” lehet, mint akikkel dicsekedni lehet (4), mert elhívatásukhoz méltóan megdicsőül bennünk az Úr Jézus Krisztus? (11-12) Hát, nem tudom? Ha ez alapján ítél meg minket az igazságos Úr, akkor mi is ítéletre juthatunk (5). Isten azonban úgy igazságos, hogy kegyelmes. Övéi ezt tudják, de ezzel soha nem élnek vissza, ezért Szentlelkének erejével igyekeznek méltóvá lenni az Úr szeretetéhez. Az Úr nem engedi bántani népét, megfizet a gyötrőinknek. De ez arra kötelez minket, hogy mi nem gyötrünk senkit, és nem kielégít bennünket ellenségeink majdani gyötrelme, hanem ebben a bűntől gyötrődő világban ENYHÜLÉSÉRT, irgalomért, megtérésért könyörgünk, még ellenségeinkre tekintve is (6-10). Köszönjük, Urunk, hogy Nálad rendeződnek a dolgok; - egyedül Te adsz enyhülést, üdvösséget. Adj sokaknak, adj nekünk is, mert sok minden fáj!

Zsoltárok 45

45. zsoltár