Isten szeretete által az Ő gyermekei vagyunk (1). Azonban egy „szent” folyamat által lesz láthatóvá bennünk a Krisztus. Már Isten gyermekei vagyunk, de ez még nem lett nyilvánvalóvá a maga teljességében (2). Csak az ismeri fel Isten gyermekeit, aki maga is az. Éppen ezért nem ismer fel bennünket a világ (1). Mi ismerjük egymást, megismerjük egymást, mint az erdész a jegenyét, mert ismerhetjük az Urat. Vagyis nem csodálkozunk azon, hogy nem vagyunk tökéletesek; - sem én, sem hívő testvérem nem az - így egymásnak is sok nyomorúságot okozhatunk. A nyárfa-jegenye „szépsége” és hasznossága ellenére is kellemetlen annak „virágzása”.* A hívő ember főleg akkor „kellemetlen”, ha nagyon „virágzik” a hite, de a gyümölcstermésig nehezen jut el. Isten erejével azonban növekszünk a hitben, egyre inkább megtisztulunk, reménységes türelemmel elszenvedjük egymást szeretetben (Efezus 4,2). Közben az Úr lerontja az ördög munkáit bennünk; - és egymás, de a világ számára is egyre láthatóbbá lesz a „jegenye”, a Jézus Krisztus (4-12).

Zsoltárok 14

53. zsoltár

* A jegenyék messziről irányt mutatnak, egymás mellé ültetve szinte „védőfalat” képeznek, árnyat adnak, felfogják a port és gyorsan nőnek.