Jézus Krisztus világosságában járni azt jelenti, hogy szeretem a „testvéremet”. Testvér az, aki Jézus Krisztust ugyanúgy Isten Fiának, Megváltónak vallja, mint én. Lehet, hogy más formában éli ezt meg, lehet, hogy az Őróla való tanítás egyes elemei is mások, de Jézus Krisztust ugyanúgy Úrnak tartja, mint én. A mai igeszakasz egyértelműen új parancsolatot ad nekünk, miszerint először a testvérek közösségében valósítsuk meg a szeretet ajándékát. A helyzet ugyanis az, hogy emlegetjük ugyan Jézus Krisztust, az Urat, és emlegetjük a szeretetet is, de valójában, aki egy picit is más kegyességű, vagy éppen más felekezetű, vagy személyiségéből következően másképp éli meg a hitét, mint mi, arra minimum gyanúsan tekintünk. Az igeszakasz azonban kimondja, hogy csak alkalom kérdése; és ez a gyanakvás gyűlöletté lesz. Erre még a mindennapok egyházi életében is számos példát lehetne említeni. Vannak olyan dokumentumok az irattáramban, amelyek kapcsán mind a mai napig nem győzök csodálkozni azon, hogy keresztyén írójában hogyan feszülhet ekkora gyűlölet. Aki pedig gyűlöli a testvérét, az sötétségben van, a maga mérhetetlen önzésének sötétjében (11), és valójában megbotránkoztatja a világot is (10).* 

Zsoltárok 10

10. zsoltár

* A krisztusi szeretet mibenlétéről fogunk még szólni a magyarázat során, annyit azonban már most elmondhatunk, hogy ez a szeretet mindig Isten Igéjének, „törvényes rendjének” keretei között valósulhat meg ebben a világban (7). Úgy is mondhatnánk, hogy ez a szeretet valójában megbízhatóság, korrektség, amely még a legváratlanabb helyzetekben sem engedheti meg magának a szeretetlenséget, a bántást, végképp nem a gyűlöletet; - főleg nem a testvérek közösségében (8-10).

Szerző: refdunantul  2016.12.08. 04:00 komment

süti beállítások módosítása