Ez a levél egy akkori tévtanítással veszi fel a harcot, amely később hatalmas szellemi áramlattá nőtte ki magát (gnoszticizmus). Ezek nem akarták elismerni, hogy Isten Fia azonos a szenvedő és meghalt Jézussal (2,19-22; 4,3). Azt hangsúlyozták, hogy Krisztus csak látszólag lett emberré, nem valóságosan halt meg a kereszten, hanem elhozta az ember számára saját tulajdonképpeni természete megismerésének lehetőségét. Ez az ismeret (gnózis) rádöbbenti az embert arra, hogy legbensőbb lénye szerint Istennel egy (8-10). A nyugati, pszichologizáló, „projektoros stratégiákat” gyártó keresztyénség ugyanez: önmegváltó. A mai igeszakasz határozottan tagadja ezeket a téves gondolatokat: Jézus Krisztus vére vált meg minket minden nyomorúságtól (7). Őbenne az élő Isten öltött testet (5).

Zsoltárok 8

8. zsoltár

* A teljes magyarázat:

- János első levele egy akkori tévtanítással veszi fel a harcot, amely később hatalmas szellemi áramlattá nőtte ki magát (gnoszticizmus), és a korai egyház számára nagy kihívást jelentett.

Ezek tagadták, hogy Krisztus testté lett, emberré lett (4,2); nem akarták elismerni, hogy Isten Fia azonos a szenvedő és meghalt Jézussal (2,19-22; 4,3).

Valójában nem Jézus Krisztus megváltó halála ad szabadulást itt, hanem egyfajta önmegváltásról van szó, amelyre nézve Jézus Krisztus csak példa.

Ez a tanítás azt hangsúlyozta, hogy Krisztus csak látszólag lett emberré, nem valóságosan halt meg a kereszten, hanem elhozta az ember számára saját tulajdonképpeni természete megismerésének lehetőségét.

Ez az ismeret (gnózis) rádöbbenti az embert arra, hogy legbensőbb lénye szerint Istennel egy, és így minden földi kötöttségtől megszabadulhat, mert valójában már bűntelen (8-10). Ezért szerintük az Istennel való közösség nem érinti földi, konkrét életüket, vagyis a hit és az élet egymástól elválasztható.

- Már a mai igeszakasz is határozottan tagadja ezeket a téves gondolatokat!

Jézus Krisztus vére tisztít meg minket a bűntől (7), akiben az élő Isten és annak világossága öltött testet (5).

Tehát, Ővele közösségben nem járhatunk többé szándékosan, önmagunkat felmentve, a bűnben és a sötétségben (6).

Ugyanakkor ebben a világban a bűn hatalma állandó kísértést jelent, amelyet naponta meg kell vallanunk, és le kell tennünk az Úr elé (8-10).

A bűn letagadhatatlan valóság. Egyedül Jézus Krisztus megváltó hatalma tud úrrá lenni azon. Egyébként önmagunk halandó, rothadandó személyében, ismeretében, okosságában, erejében bízunk; ami pedig önmagában csak a halálra jó; - és nem látjuk sem a bűn hatalmát (nincs bűn, mindent szabad); - sem Jézus Krisztus megváltó szeretetét, és továbbra is halálos sötétségben járunk.