Mindennek ez a kezdete, és mindennek ez ajándékoz értelmet és bizonyosságot: „Megragadott a Krisztus Jézus!” (12) A többi csak akkor lehetséges igazán: mennyei cél, igyekvés, akarás, nekifeszülés; - ha az Úr már könyörült rajtunk, és az Ő kezében vagyunk, mert Ő már lehajolt érettünk. Megragadni az ígéretes jövőt, elfelejtve a múlt sérelmeit csak akkor lehetséges, ha Ő már megragadott bennünket. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az Úr megragadó kegyelme nélkül; - vagy lekezeljük egymást; - vagy az élet értelmetlensége legyőz bennünket, és marad a közömbösség, netán az „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” lelkülete (1Korinthus 15,32). Micsoda bizonyosság, ugyanakkor milyen szent alázat csendül ki egyszerre az apostol szavaiból: nem mondom, hogy már elértem, de igyekszem, hogy megragadjam azt a mennyei ajándékot, ami Jézus Krisztusban már bizonnyal az enyém és a tiétek.

Zsoltárok 2

2. zsoltár

Szerző: refdunantul  2016.11.30. 04:00 komment

süti beállítások módosítása