Az apostol fogságban írja a filippi levelet; diktálja, miközben testőrök vigyáznak rá. Ezek hallják szavait. Lám, az apostol fogsága is alkalom a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételre, mert a testőrségben is sokan rákérdeztek arra, amiről ír (12-13). A filippi gyülekezetből többen meglátogatták az apostolt, és amikor ezek látták, hogy a fogságában is az evangélium ügyét szolgálja, ebből bizalmat merítettek, és ők is bátrabban szólták Isten Igéjét (14). Persze már akkor is sokféle lélekből szólt az evangélium. Voltak olyanok, akik az apostol tekintélyét, népszerűségét akarták megtörni azáltal, hogy hirdették Jézus Krisztust. Valójában az apostol helyére akartak kerülni. Vannak olyanok ma is, akik irigységből, versengésből, önzésből, nem pedig tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, hanem az Urat emlegetve is önmaguk érdekeit, dicsőségét szolgálják (15-17). Pál azonban nem féltékeny, sőt kinyilvánítja, hogy akár színből, akár szívből, de Jézus Krisztust hirdetik, és ő ennek örül (18). Milyen áldott idők voltak azok, a legnyomorúságosabb és legönzőbb körülményeket is az evangélium javára fordította az Úr.*

Hóseás 10

139. zsoltár

* Ma milyen időket élünk ezzel kapcsolatosan? Hirdetjük a Krisztust? Valóban Őt hirdetjük? Bátran hirdetjük? Tiszta szívvel hirdetjük? Szenvedést is vállalnánk az Ő ügyéért?