Az apostol hálát ad az első európai gyülekezetért (3). Mi is adjunk hálát azért, hogy Istenünk mind a mai napig megtartotta népét, és benne a mi gyülekezetünket. Adjunk hálát azért, hogy ma is vannak sokan olyanok, akik nyíltan közösséget vállalnak az evangéliummal (5). Az apostol hálaadása egyben bizonyosság is arra nézve, hogy aki elkezdte a filippiekben és bennünk az üdvösségesen jó munkát, az el is végzi azt (6).* Vagyis Isten megváltó szeretetétől senki és semmi el nem választhat bennünket (Róma 8,38-39). A hálaadás és a bizonyosság azonban soha nem teszi feleslegessé az imádságot, ahogy az apostol is mindenkor könyörgött a filippi testvérekért (4).** Az imádság által megerősödik hívő életünk arra, hogy szenvedéseket is elhordozzunk az evangélium védelme és megerősítése közben (7); - valamint, hogy gazdagodjunk, ne csak a szeretetben, hanem az ismeretben is, vagyis ne legyünk érzelmi keresztyének (8-9); - továbbá, hogy gazdagon teremjük hitünk látható gyümölcseit (10-11).

Hóseás 9

102. zsoltár

* Az apostol bizonyossága erre nézve száz százalékos evidencia: meg vagyok győződve erről.

** Az imádság ugyanis Isten színe elé vezet, alázatban tart, és naponta hálára és bizonyosságra hangolja életünket. Miközben az imádság által, és az Isten örökkévaló rendjébe tagolódik az életünk, és minden hétköznapi dolgunk, amit az Úr elé viszünk, ezáltal „szentté” lesz.