A "szentek", vagyis a Jézus Krisztusban testvérek odafigyelnek egymásra (1). Adni csak hálával, önként lehet. A kényszerű adományon nincs sok áldás (5). Lám, a korinthusiak és Akhája tartománya önként adakozik, nem kényszerből. De Pál mégis embereket küld oda, hiszen pontos terve van az adakozás rendjét illetően. Ezt a tervet pedig végre akarja hajtani. Tehát, hogy meg ne szégyenüljön az apostol, felügyelőket küld oda, akik az adakozást levezénylik. Éppen ez az ellentmondás az, ami megváltás után kiált: ismerem készségeteket, mégis küldtem oda embereket, hogy meg ne szégyenüljünk, nehogy hiába dicsekedjek veletek és időben készen legyünk (2-4). Ebben a világban a buzgóság és a hálaadás is, vagyis a szent kényszer is mindig csak valamiféle külső kényszer formájában jelenhet meg. A visszaélések lehetősége óriási. Hisszük azonban, hogy Jézus Krisztus nemcsak a visszaélések, hanem minden kényszer, sőt minden szent kényszer felett is Úr. Jöjj, Urunk!

Eszter 10

66. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Szépen megszervezett gyűjtés ez a szorult helyzetben lévő jeruzsálemi testvérek számára. 

– 1. A "szentek", vagyis a Jézus Krisztusban testvérek odafigyelnek egymásra. Ez magától értetődik, hangsúlyozza az apostol, felesleges is ennek szükségességéről beszélni. Ez azt is jelenti, hogy először mindig a hozzánk tartozók szükségeinek enyhítése az elsődleges szolgálatunk. Persze, nem véletlen, ha valakit tartósan mellénk sodor az élet, akin segíteni kell. Az azonban lehetetlen, hogy a közvetlen szeretteim, hittestvéreim szűkölködnek, mert másoknak több jut, mint nekik. Pedig, valójában hányszor ez a helyzet. Szűkölködni pedig nem csak éhezve lehet (1). 

– 2. Adni csak hálával, önként lehet. A kényszerű adományon nincs sok áldás. Mégis, mennyi mindent cselekszik a hívő ember is kényszerből. Ezt érdemes lenne az Úr elé vinni: valójában miért teszem azt, amit teszek? Mik a valódi indítékok? Annyi külső tényező irányít bennünket. Ezekről soha nem beszélünk. Áldott legyen az Isten, hogy Jézus Krisztusban a Szentlélek kényszerít, de ez mindig a jóra, a segítésre való kényszer, vagyis szabadságban megélt kényszer (5). 

– 3. Ennek ellenére ki kell mondani, hogy megváltásra szorulunk. Odaát nem lesz kényszer, még szent kényszer sem. Itt azonban a legszentebb dolgok is, az ékes rend kedvéért a kényszer testét öltik. Lám, a korinthusiak és Akhája tartománya önként adakozik, nem kényszerből. De Pál mégis embereket küld oda, hiszen pontos terve van az adakozás rendjét illetően, amelybe a macedónokat is be akarja vonni. Ezt a tervet pedig végre akarja hajtani. Tehát, hogy meg ne szégyenüljön az apostol, embereket küld oda, akik az adakozást levezénylik. Éppen ez az ellentmondás az, ami megváltás után kiált, ami mindenkor, mindenhol nyomorúság: ismerem készségeteket, mégis küldtem oda embereket, hogy meg ne szégyenüljünk, nehogy hiába dicsekedjek veletek és időben készen legyünk (2-4). Ebben a világban a buzgóság és a hálaadás is, vagyis a szent kényszer is mindig csak valamiféle külső kényszer formájában jelenhet meg. A visszaélések lehetősége óriási. Hisszük azonban, hogy Jézus Krisztus nemcsak a visszaélések, hanem minden kényszer, sőt minden szent kényszer felett is Úr. Jöjj, Urunk!

Szerző: refdunantul  2016.11.13. 04:00 komment

süti beállítások módosítása