A jeruzsálemi gyülekezet javára szervezett gyűjtés túlmutatott önmagán, jelezve: azok, akik Jézus Krisztusban hisznek, egymást testvérnek ismerik el. Noha a gyűjtők is szükséget szenvednek, mégis erejük szerint, és erejükön felül, önként adakoztak (2-4). A másikon segíteni: kegyelmi állapot (1). Többnyire nem tudjuk megoldania a problémát, de a segítő szeretet erőt ad a terhet cipelőnek is, hogy mennyei erőkkel feltöltődve hordozza saját batyuit. Minden adakozás arra az Úrra mutat, aki megváltott bennünket, akitől mindent kaptunk (9), hogy azt továbbadjuk. Az már csak a csodák csodája, hogy a kapott javakból magunk számára is megtarthatjuk azt, ami a tisztes és kegyes életre szükséges. Aki hitben jár, aki mindezeket tudja, aki először önmagát adhatta az Úrnak (5), az tud így adni másoknak is. Az ilyen ember pontosan tudja: - mit kell továbbadnia; - mit tarthat meg magának; - mi az, ami csak egy ideig az övé, de abban az időben sáfárkodnia kell a kapott kinccsel; - és mi az, amit végképp el kell engednie.*

Eszter 8

77. zsoltár

* A hívő ember tudja azt is, hogy először mindig a közvetlenül rábízottakért tartozik felelősséggel.