A korinthusiak megkapták Pál apostol könnyhullatással írt levelét. Döntő, hogyan reagálunk egy olyan „levélre”, amely rámutat a bajra, de krisztusi szeretettel keresi a megoldást. – 1. A „világ szerinti” „reakció” erre valójában nem is megszomorodás, hanem lehet közömbösség, duzzogóan sértődött és teljes visszavonulás; vagy éppen ennek ellenkezője, agresszív, romboló, bosszúálló indulat; - valójában mindegyik halálos (10). – 2. Az apostol hálát ad, hogy a korinthusiak „Isten szerint szomorodtak meg”, megtérésre szomorodtak meg, hiszen az Istennek kedves megszomorodás üdvösséges életet szerez (8-10). – 3. Az Istennek kedves megszomorodás lényege, hogy a gyarló, önző, halálosan makacs „én” belátja hibáit, leteszi terheit, Jézus Krisztus keresztje alá. Ez az egyetlen hely, ahonnan a letett terhek nem vágódnak nyaktilószerű bumerángként vissza ránk. – 4. Egyedül a megtérés csodája az egyetlen „keret”, amelyen belül nemcsak megbocsátani, hanem tisztázni, megbeszélni, korrigálni is lehet azt, amit elrontottunk. Mindegyik fél töredelmes szívvel, a kiengesztelődés, az újrakezdés lehetőségének krisztusi kegyelmével tette ezt (11-15).
Eszter 7
116. zsoltár
* A teljes magyarázat:
A korinthusiak megkapták Pál apostol könnyhullatással írt levelét. Döntő, hogyan reagálunk egy olyan „levélre”, amely rámutat a bajra, de krisztusi szeretettel keresi a megoldást.
– 1. A „világ szerinti” „reakció” erre valójában nem is megszomorodás, hanem lehet közömbösség, duzzogóan sértődött és teljes visszavonulás; vagy éppen ennek ellenkezője, agresszív, romboló, bosszúálló indulat; - valójában mindegyik halálos (10).
– 2. Az apostol hálát ad, hogy a korinthusiak „Isten szerint szomorodtak meg”, megtérésre szomorodtak meg. Aki így szomorodik meg, az sem a másik miatt („csak ő a hibás…”), sem semmilyen módon („milyen bonyolultak a dolgok, miközben dönteni kell, igent vagy nemet kell mondani…”) nem vallhat kárt, hiszen az Istennek kedves megszomorodás üdvösséges életet szerez (8-10).
– 3. Az Istennek kedves megszomorodás lényege, hogy a gyarló, önző, halálosan makacs „én” belátja hibáit, leteszi terheit, Jézus Krisztus keresztje alá. Ez az egyetlen hely, ahonnan a letett terhek nem vágódnak nyaktilószerű bumerángként vissza ránk. Csak a valóban megtért embernek van joga másokat meginteni, mert ő már elfogadta az intést, és saját bűneivel szembenézett, azok felett megszomorodott, azokat letette. Csak az így megszomorodott ember tud krisztusi szeretettel inteni, és nem gyarló indulatból. Közösség is megszomorodhat ekként, nemcsak egyén.
– 4. Vagyis a megtérés csodája nem jelenti azt, hogy a kialakult problémát el lehet „kenni”. Sőt, egyedül a megtérés csodája az egyetlen „keret”, amelyen belül nemcsak megbocsátani, hanem tisztázni, megbeszélni, korrigálni is lehet azt, amit elrontottunk. Így történt ez Korinthusban is: megnevezték a hibát, a hibást, de mindegyik fél töredelmes szívvel, a kiengesztelődés, az újrakezdés lehetőségének krisztusi kegyelmével tette ezt. Ez a „megnevezés” nekünk fontos, nem az Úrnak, mert megtérten is kísért a régi emberünk, amely elégtételt akar. Egyetlen elégtétel a Jézus Krisztusé. Gyarló hívőként szükséges kibeszélni azt, ami elromlott; - de aztán a kegyelmet közösen megragadva, el kell tudni engedni a terhet (11-12); hogy aztán minden tekintetben bízhassunk egymásban, és így fordulhassunk hitelesen mások felé (13-15).
– 5. Tehát kegyelmi állapot ez a folyamat: az Isten szerint megszomorodni, gyarló énünkben újjászületni, a dolgokat tisztázni, és így megtisztulva megbékülni, végezetül együtt örülni, és így hirdetni az örömhírt (16). Csukás István írta: „Még sikerült az öröm ujjhegyén megállni!”
