Az apostol Tituszt elküldte a „könnyhullatással írt levéllel” Korinthusba, bízva a gyülekezettel való kapcsolata rendeződésében. Ez annyira szívügye volt az apostolnak, hogy nem volt maradása Troászban, ahonnan útjára indította Tituszt, hanem előre ment Macedóniába, és ott várta a híreket (2,13). Titusz jó híreket hozott. Itt leplezetlenül kirajzolódik Pál, ez a „kemény szolga”, emberként is. Tele volt gyötrődéssel, amiben szenvedett a teste és a lelke egyaránt, kívül harcokat, belül félelmeket élt meg (5). Jézus Krisztus követője gyötrődött, mindenféle konfliktus láttán, de a szentek közösségén belüli feszültségek különösképpen megviselték. Ez a gyötrődés azonban nem passzív lemerevedés, hanem mindig imádságosan konkrét cselekvés, a sebek gyógyítása érdekében. Pál ezért írta meg a könnyek levelét. Milyen boldog volt az apostol, amikor jó híreket kapott: Isten megvigasztalta őt, a megalázottat, hiszen minden konfliktus, mindkét félnek megalázó. Lám, Titusz hírei alapján a korinthusiak szeretik, vágyódnak utána. Mennyire vágyott az apostol is a szeretetre.*

Eszter 6

96. zsoltár

* A magyarázat kiegészítése:

Akit szeretnek, az szárnyakat kap, és igazán hívő emberként soha nem él vissza azzal (6-7). Isten megoldotta a gyarló emberi problémát. Isten azonban ennél sokkal nagyobb problémát oldott meg: a Jézus Krisztusban megváltott bennünket, legyőzte a bűn, a betegség és a halál hatalmát. Minden konfliktusunk igazából ezek hatalmából fakad. Nekünk mindenekelőtt megváltásra van szükségünk.