Jézus Krisztusban a hívő ember szabadságot kapott. Ezt a szabadságot a keresztyénség még ma sem dolgozta fel, és a mai napig nem tud azzal örömben és hálaadásban élni (17). Továbbra is leragadtunk a törvényeskedésnél, és a földi élet minden „dolgáról” pontosan meg akarjuk mondani, hogy azt a hívő embernek szabad vagy nem szabad. Ez a lelkület pedig nemcsak beteges személyiségre vall, hanem valójában hitetlenségre, olyan valakire, aki emlegeti ugyan Jézus Krisztus nevét, de valójában még nem részesült az Ő megváltó, megszabadító kegyelméből.* Ez a szabadság természetesen mindig tudja a határokat, de önmagában tisztának tart mindent, és jó lelkiismerettel, hittel él Isten minden ajándékával (20). Ez a szabadság arra is szabad, hogy nemet mondjon a szabadságból fakadó minden veszélyes kísértésre. Sőt, ez a szabadság arra is szabad, hogy senkit nem botránkoztat meg, vagyis böjtölő előtt nem eszik mértéktelenül. Ez a szabadság a Jézus Krisztusban, mindig egymás építését szolgálja.**

Nehémiás 9

61. zsoltár

* Innentől kezdve tényleg marad, akár az őrületig fokozva, az a lelkület, hogy folyamatosan figyeljük, és megítéljük egymást: ki, mit eszik, mennyit eszik, hogyan hízik, mit iszik, mit olvas, milyen zenét hallgat, milyen kegyességi körhöz tartozik, milyen teológiai nézeteket vall, hol helyezkedik el a közéletben. Az internet „kiváló” terep arra, hogy a keresztyén ítélkezés elszomorító frontja legyen, olyan emberek csatája, akik Jézus Krisztus közelében vannak, de még nem Őbenne, ezért nem is részesültek a krisztusi szabadságban.

** Lenyűgözően érvel az apostol, amikor azt mondja, hogy lehetetlen Isten megváltó munkáját akár böjttel, akár húsevéssel, akár bármi mással lerontani (20). Kiskorú az a keresztyén, aki ezekbe a külsőségekbe kapaszkodik. Nagykorú az a keresztyén, aki szabadon él Isten ajándékaival, és soha nem él vissza azzal. A krisztusi szabadság embere ugyanakkor bizonyossággal van afelől, hogy Isten országa már nem evés-ivás, hanem igazság, békesség, Szentlélekben való öröm (17).