Sok különbség lehet Jézus Krisztus követői között, nézeteikben, szokásaikban, életfolytatásukban (1); - abban, hogy mit esznek, vagy mit nem esznek (2-3); milyen napokat ünnepelnek (5); - milyen szabályoknak vetik alá magukat. Az egyik olyan dolgoktól is megtartóztatja magát, amelyben a másik nem lát semmi bűnt, és szabadon él azzal. – A lényeg azonban csakis az, hogy Jézus Krisztust Isten Fiának, Megváltónak tartsuk, akkor egymásnak testvérei vagyunk. Pál ezen túl semmiféle felesleges vitába nem folyik bele. Az ilyen vitáknak ugyanis az a természetük, hogy a lényegtelen kérdések hatalmas áradattá dagadnak, amely mindegyik felet magával sodorja, hiszen egyik fél sem enged, egy jottányit sem. – Pál azonban ennél konkrétabban is állást foglal a kérdésben, amikor kimondja, hitben erőtlennek nevezi azokat, akik ezekhez a külsőségekhez ragaszkodva élik meg keresztyén hitüket, így „szent” szabályokkal kötözik meg életüket, Jézus Krisztusban nyert szabadságukat (1). „Minél erősebbé válik a hit, annál mellékesebbé válik az, amit mi teszünk, mert maga Jézus Krisztus és az Ő műve minden!” (Victor János)*

Nehémiás 8

133. zsoltár

* Kiegészítések a magyarázathoz:

– Az apostol kéri a gyülekezet tagjait, hogy tűrjék el egymást szeretetben, nem egymást ítélgetve, bízva abban, hogy mindenki Jézus Krisztusért teszi azt, amit tesz; - és a részleteket ne emeljék üdvösség-kérdéssé, hiszen csakis az Úr tart meg (4), nem pedig az, hogy zöldséget eszünk, vagy húst; rockzenét hallgatunk, vagy klasszikust; szombatot ünneplünk, vagy vasárnapot. Áldott bizonyosság ez, hogy akár így teszünk, akár úgy teszünk; akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk (7-9). Ennyi elég! Aki azonban ragaszkodik a cselekedeteihez, annak minden részletéhez, azt az Isten valóban ezek alapján kéri számon (10-12).