Érdemes lenne számba venni, hányféle „halál-szituáció” szorongat bennünket. Mire nézel: - a múló időre, az elhalt testre, a kiégett lélekre, a lehetetlen és gonosz körülményekre, és reménytelenül feladod; - vagy megragadod az Isten ígéreteit, és remélsz. Ez a hitben járás alapvető szituációja, amiben aztán imádkozni, zörgetni is tudunk. Pontosítsunk! Nem lehet bármit „feltámadás-témának” kijelölni, a magunk válogatása szerint, „érzelmi” alapon, csak azért, mert nekem valami „halálhelyzet” nagyon fáj, és abba beleerőltetem az Úr „feltámadás-erőit”. Vegyük tudomásul, hogy vannak olyan „halálügyek”, amelyek csak odaát oldódnak meg a hitben járók számára is. Ábrahám sem maga jelölte ki hitének tárgyát. Ebben is fontos az engedelmesség. Bízzuk Istenre, hogy mi az, amiben Isten már itt megmutatja a halál feletti hatalmát, és mi az, amivel kapcsolatban csak odaát. Sokféle halálhelyzet van. Uram, mutasd meg, miért könyörögjek, és mi az, amit az örök élet mindent megoldó reménységében békességgel elfogadjak és elengedjek?*

Ezsdrás 5,6-17

27. zsoltár

* Ha az Isten Ábrahám és Sára elhalt testéből életet tudott előhozni, - ha a Jézus Krisztust feltámasztotta a halottak közül, akkor mi is hihetjük, hogy miközben „halál-szituációk” vesznek körül bennünket, mi is merhetjük hinni, hogy Isten ma is életet támasztó Isten.