Ne csodálkozzunk Isten haragján. Nézzünk csak szét a világban, saját életünkben, vizsgáljuk meg önmagunkat. Az Ő haragja jogos. Mindenhol gonoszságot tapasztalunk, különösképpen, ha érdekütközés, vagy baj történik. Isten Igéjének igazságát a tapasztalataink igazolják. Jogos ez a harag. Ennek a haragnak oka az ember hitetlensége és ebből következő gonoszsága, amely elhomályosítja Isten igazságát (18). Az ember gonoszságát kimerítő bűnkatalógus tárja elénk (29-31). Az ember gonoszságának tetten érhető megnyilvánulása egész életének hiábavalósága, amit pótcselekvésekkel „üt el” magától: Isten dicsőségét teremtményekre cseréli fel, és az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás hatalmasodik el rajta, ahol már-már a normalitás lesz abnormálissá. A legnagyobb baj az, hogy a világot nem nyomasztja Isten haragja! Viszont kegyelem alatt vagy, ha terhel Isten jogos haragjának súlya. Az Ő haragja pedig valójában kegyelem, ami „megálljt” parancsol a gonosznak!* 

Ezsdrás 2,1-35

305. dicséret

* Kiegészítések a magyarázathoz:

- Kezdetben „az ember szabadon, öntudatosan, felelősen Isten ellen döntött” (Ravasz László).

- Ezzel kiesett az Isten kegyelméből, mint a madár a fészekből, és az Úr haragja alá került.

- Innen csak a választottak szabadulhatnak meg.

- Az ember, az Úr kiválasztó kegyelme nélkül elveszett, mert a hit, amely megragadja a kegyelmet, és amelynek következménye az engedelmes, Isten akarata szerinti élet: az mindenestül ajándék. Vagyis a hit kegyelem.

- Akik nem ismerték meg az Urat, pedig Ő nyilvánvalóvá tette magát, azoknak nincs mentségük.

- Innentől kezdve Isten szuverén döntésén múlik minden.

- Megismerhették volna, de nem ismerték meg, mert elhomályosodott az értelmük (19-20).

- Ez a Római levél egyik nagy titka, amely végigvonul a teológián: kiválasztás és felelősség dinamikája.