Lám, Nékó fáraó is az „istenre” hivatkozik, nyilván a saját istenére, aki hadakozásba küldte, és aki ebben a harcban vele van, tehát ne merjen senki ellene fordulni (21). Ugyanakkor a szövegből kiderül, hogy most tényleg az élő Isten szólt Nékó fáraón keresztül, és intette Jósiás királyt, hogy ne avatkozzon a nagyhatalmi játszmákba; - nemcsak azért, mert Istennek, a hűtlen népe felett kimondott ítéletét nem tudja megakadályozni; - hanem azért se, mert Isten népének soha nem az a feladata, hogy gyarló játszmákban részt vegyen (22). Az Ő népe lehet hitvallóan bátor szenvedője ezeknek a játszmáknak, de soha nem lehet aktív okoskodója, vagy taktikázója azoknak. Istenre hivatkozni: - nagy alázatot, óvatosságot, imádságot, Szentlelket igényel; - Őrá hallgatni ugyancsak. Egyébként siratódalt érdemlő, halálos veszedelembe kerülünk (23-25), még akkor is, ha életünk sok eleme áldott volt, mint Jósiás királynak (26-27).**

Efezus 6,10-24

471. dicséret

* A kortörténeti háttérről holnap szólunk.

** Jósiás hű volt az Úrhoz, harcolt az Úr tiszteletének tisztaságáért. Bölcs és tetterős király volt, aki az északi testvérország területét és népét is egyesíteni akarta Júdával, a maga vezetése alatt. Ezt az Úrba vetett hit által akarta elérni. Népébe lelket öntött a szövetség megújításával és a páska újraünneplésével. Jósiás király mégis áldozatul esett, mert az ítéletet feltartóztatni többé nem lehetett: bár hitben járt, ám a végén tévedett. Hisszük, hogy ennek ellenére Jósiás király az Úr gyermeke volt.