Isten népének hitvallása. – 1. Isten népe nem rettent meg az „idegen” népek fenyegetésétől, noha Szanhérib, asszír király, a maga erejével dicsekedve gyalázta haderejüket, Istenüket, hitüket (9-19). – 2. Isten népe bízott az Úrban, tudva, hogy a leghőzöngőbb dicsekvő is „elvirágzó” emberi erővel kérkedik, velük pedig az élő Isten örök, irgalmas ereje van. Isten népének vezetője, szívhez szólóan, ugyancsak az Úr segítségével bíztatja saját népet. Milyen jó látni, hogy Isten népe egy emberként, az Úrtól várja a győzelmet. Nincs közöttük egy áruló sem, aki a saját hitét eldobva, kedvezne az „idegeneknek” (6-8). – 3. Isten népe mindent megtett azért, hogy felkészüljön az ostromra. Ezékiás király betömette a külső forrásokat, kijavította a főváros falait és őrtornyait, új külső védfalat építtetett, rendezte hadseregét. Isten népe mindent megtesz, miközben mindent az Úrtól vár, kétes szövetségekbe pedig nem bonyolódik. – Szanhérib, asszír király hadjárata Jeruzsálem ellen, Kr. e. 701-ben történt, de ma is „nagyot szól”. Azt hirdeti ugyanis, hogy az élő Istenbe vetett hit hatalma segíthetne rajtunk, és az egész világon. Ő az, aki Jézus Krisztusban mindenkit megváltott életre hív (János 3,16).

Efezus 4,1-16

463. dicséret