Az Istennek kedves megújulás jelei. – 1. Amit az Isten megítélt, azt el kell engedni, „le kell rombolni”. Csak így lehet valóságosan újat kezdeni (1). – 2. Nincs megújulás istentisztelet nélkül. Itt nincs vita arról, hogy milyen legyen az igazi istentisztelet, hiszen az Úrtól kapott kijelentéshez, előírásokhoz kell igazodni (20). Egy biztos, akkor is, most is az „áldozat” az istentisztelet középpontja (3). Mit adhatok én? Mit adott az Isten? A kijelentés íve egyértelmű: „Jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogódzva” (459. dicséret). – 3. Nincs megújulás az Úr szolgáinak megbecsülése nélkül. Világosabban mondom: egy hívő embert azonnal meg lehet ítélni arról, ahogyan a „papjáról”, lelkészéről beszél (4). – 4. Ebben a lelkületben benne van minden áldozathozatal, adomány is, amellyel kifejezzük, hogy fontosnak tartjuk az Úr ügyét, még annyira is, hogy minden külső segítségtől függetlenül eltartsuk és fenntartsuk azt (5-10). – Lehet tiszteletre méltó nagy tanulmányokat írni reformációról, megújulásról; stratégiákat kidolgozni ezekre nézve. Pedig ennyi elég lenne.

Efezus 3,14-21

270. dicséret

* A teljes magyarázat:

Az Istennek kedves megújulás jelei.

– 1. Amit az Isten megítélt, azt el kell engedni, „le kell rombolni”. Csak így lehet valóságosan újat kezdeni. Az Úrral való ünneplés után nem lehet ott folytatni, ahol előtte abbahagytuk (1).

– 2. Nincs megújulás istentisztelet nélkül, amire nem az Istennek, hanem nekünk van szükségünk, hogy szűkös életünk találkozzon a mennyei világ gazdagságával (2). Itt nincs vita arról, hogy milyen legyen az igazi istentisztelet, hiszen az Úrtól kapott kijelentéshez, előírásokhoz kell igazodni (20). Egy biztos, akkor is, most is az „áldozat” az istentisztelet középpontja (3). Mit adhatok én? Mit adott az Isten? A kijelentés íve egyértelmű: „Jövök semmit sem hozva, keresztedbe fogódzva” (459. dicséret).

– 3. Nincs megújulás az Úr szolgáinak megbecsülése nélkül. Világosabban mondom: egy hívő embert azonnal meg lehet ítélni arról, ahogyan a „papjáról”, lelkészéről beszél (4).

– 4. Ebben a lelkületben benne van minden áldozathozatal, adomány is, amellyel kifejezzük, hogy fontosnak tartjuk az Úr ügyét, még annyira is, hogy minden külső segítségtől függetlenül eltartsuk és fenntartsuk azt (5-10). Ebben a lelkületben a világi vezető példaként élen jár (3). A papok és a léviták pedig átlátható, becsületes, takarékos rendben bánnak az adományokkal (11-19).

– Lehet tiszteletre méltó nagy tanulmányokat írni reformációról, megújulásról; stratégiákat kidolgozni ezekre nézve. Pedig ennyi elég lenne. Ez ugyanis az Úr előtt jó, igaz és helyes megújulás (20), ahogy azt Ezékiás is megélhette, az Úr kegyelméből; sőt, annak cselekvő részese lehetett.