Mindig Isten értékelése számít. A többi lényegtelen. Ki kell mondani, hogy az örökkévaló értékelés mellett az emberek rólunk alkotott értékelése nem számít. A krónikás szinte minden királyt, már az első versekben értékel, mégpedig az örökkévaló szempont szerint: Isten útján járt-e, azt tette-e, amit helyesnek tart az Úr, vagy sem. Ez az igazán lényeges, Isten útján maradni. Olyan ez, mint ahogy a vezetésben az a fontos, hogy balesetmentesen „az úton” maradjunk. Néha életmentés okán elkerülhetetlen az ütközés, de csak azért, hogy tovább mehessünk a kijelölt úton, és ne történjen halálos ütközés. Jótám király (Kr. e. 740-736) azt tette, amit helyesnek tartott az Úr, és apjával (26,5), valamint nagyapjával (25,7) ellentétben, ő az élete végén sem hajlott el. Jótám királyt megáldotta az Úr. Éppen ezért rövid ez a fejezet, mert nincs mit, egyebet említeni: minden rendben volt körülötte. A krónikás utal azonban arra, hogy Isten népe továbbra is romlott maradt körülötte. Jótám király az Úr útján járt, de saját népét nem sikerült megújítania. A megújulás mindig azt jelenti, hogy könyörgünk azért, hogy az Úr aktivizálja kiválasztó kegyelmét az Ő népén, és használja őket mások életében is.*

Lukács 24,36-49

350. dicséret

* Tehát a megújulás nem annyi, hogy az előzőkhöz képest, valami öncélúan mást létrehozni. Ez káros és istentelen. Mindig az élő, krisztusi hit hiánya okozza a bajt; Istent emlegetve is. Jézus Krisztusra van szükség.

Szerző: refdunantul  2016.08.31. 04:00 komment

süti beállítások módosítása