Egyedül Istené a dicsőség; - mondogatjuk és mutogatunk felfelé. – 1. A hűséges lelki vezető mindig Isten dicsőségének szolgálatára segít másokat. Jójádá főpap ilyen lelki vezető volt a király mellett, aki betelve az élettel meghalt (15-16). – 2. A hűséges lelki vezető nélkül saját dicsőségünk csapdájába esünk. Júda főemberei leborultak a király előtt, amikor Jójádá főpap meghalt, de nem borultak le az Úr előtt. Jóás király félreértette ezt a leborulást. Bizony könnyen félreérthetjük ezt mindannyian, mert szeretjük, ha leborulnak előttünk (17-20). – 4. Saját dicsőségünk hajszolása elbutít, kárvallottá tesz. Jóás annyira magába szívta a dicsőséget, hogy nem emlékezett arra a szeretetre, amit Jójádá főpaptól kapott, és megölte annak fiát. A dicsőség az ördög legnagyobb kísértése (20-23). – 5. Az Úr letaszít a jogtalanul bitorolt dicsőség trónjáról. Jóás király megbetegedett az ostrom alatt, majd udvari emberei az ágyában, álmában megölték. Nem kaphatott sírhelyet Júda királyainak temetőjében. Aki saját dicsőségéből nem tér meg, annak nincs helye a mennyek országában (23-25).
Lukács 23,44-49
339. dicséret
* A teljes magyarázat:
Egyedül Istené a dicsőség; - mondogatjuk és mutogatunk felfelé, pedig annyi fájdalmasan „nagyképű” embert életemben nem láttam, mint amennyit éppen a „hívők” között lehet elszenvedni.
– 1. A hűséges lelki vezető mindig Isten dicsőségének szolgálatára segít másokat, nem „szólamokban”, hanem igazán! A király mellett szolgáló, elhívott, hűséges tanácsadó és lelki vezető, Jójádá főpap, betelve az élettel meghalt. Ilyenkor életfontosságú kérdés, hogy léphet-e egy hasonlóképpen hű szolga a helyébe; - mert ha nem, akkor nagy baj van. Nem a világi vezető személye a lényeges, hanem az, hogy van-e igaz lelki vezető, vagy maga a „király”, az „elnök” ilyen-e? Ha pedig letelt az ideje, kiimádkoztuk-e méltó utódját? Sajnos manapság ez nem is szempont egy vezető esetében (15-16).
– 2. A hűséges lelki vezető nélkül saját dicsőségünk csapdájába esünk. Júda főemberei leborultak a király előtt, amikor Jójádá főpap meghalt, de nem borultak le az Úr előtt. Jóás király félreértette ezt a leborulást. Bizony könnyen félreérthetjük ezt mindannyian, mert szeretjük, ha leborulnak előttünk, még ha kegyesen „felfelé” mutogatunk is, jelezve, hogy egyedül az Urat illeti a tisztelet. Tudjuk mi a „leckét”, de valójában a saját dicsőségünk a legfontosabb nekünk! Ez azonnal kiderül akkor, amikor megaláznak bennünket, hiszen a legkisebb bántást is csak akkor tűrjük el, ha erre „kényszerítve” vagyunk; egyébként azonnal visszavágunk (17). Jóás király máris zavartalanul imádta önmagát. Ennek külső megjelenési formája a vallási bálványimádás. Hiába figyelmeztették a próféták a megtévedt királyt, már nem volt mellette az a lelki vezető, aki fogékonnyá tette őt az „Igére”. Olyan ez, mint amikor valakinek meghalt a hívő édesanyja, és többé nem tanácsolja senki a hitben, nem imádkozik érte senki; - és van úgy, hogy az illető elkallódik (18-20).
– 3. Saját dicsőségünk hajszolása elbutít, kárvallottá tesz. Jójádá főpap fia, Zekarjá az Úr Lelkével figyelmeztette a hűtlen királyt és a nyomában eltévedt népet, mert, ha a pásztor tévelyeg, akkor a nyáj is. De Jóás annyira magába szívta a dicsőséget, hogy az megvakította és elbutította őt. Nem emlékezett arra a szeretetre, amit Jójádá főpaptól kapott, és megölte annak fiát. Igen, a dicsőség megvakít, elbutít, hálátlanná és kegyetlenné tesz; - úgy, hogy azt az adott helyzetben észre sem vesszük. Éppen ezért a dicsőség az ördög legnagyobb kísértése (20-23).
– 4. Az Úr letaszít a jogtalanul bitorolt dicsőség trónjáról. Az Úr mindenkit levet dicsőségének csúcsáról, még életében, ha azzal visszaél, és nem az Isten dicsőségére és embertársai javára használja fel azt. Az arámiak kis sereggel is legyőzték a júdaiakat, mert azok elhagyták az Urat. Jóás király megbetegedett az ostrom alatt, majd udvari emberei az ágyában, álmában megölték. Nem kaphatott sírhelyet Júda királyainak temetőjében. Aki úgy hűtlen, hogy saját dicsőségéből nem tér meg, sok figyelmeztetés ellenére sem, annak nincs helye a mennyek országában (23-25).
