Milyen fontos a krónikás számára, hogy Salamon gazdagságának, tehetségének, hatalmának páratlanságát kiemelje; - hiszen nem volt ilyen király soha, még hozzá hasonló sem (19). – 1. Elsőre úgy tűnik, hogy a krónikás magáévá tette az itteni világ szemléletét, amely akkor is, most is a gazdagokat, tehetségeseket, vagyis a sikereseket, ezáltal a hatalmasokat értékelte, azoknak hódolt, azoktól tartott (13-28). – 2. Úgy tűnik, hogy a krónikás szemlélete elhallgatja Salamon gyengéit is, hiszen gazdagsága, bölcsessége, hatalma kapcsán nem említi, legfeljebb utal rá (29-31), a király bukását. Salamon ugyanis a „sikert” nem mindig tudta áldásként megélni, és döntései olyannyira félresiklottak, hogy végül ezek az ország kettészakadásához vezettek. – 3. A krónikás szemlélete azonban nem valami világi szemléletmód, vagy képmutató lelkület, amely a problémákat elhallgatja. Ez a szemlélet az Isten népe iránti féltő szeretetből fakad, amely Isten népének tagjaiban és küldötteiben, azok minden nyomorúsága ellenére, a jót látja. Isten népéről mi rosszat nem mondhatunk, mert Ő kezeskedett értünk, a Jézus Krisztusban.

Lukács 20,41-47

110. zsoltár

* A teljes magyarázat:

Milyen fontos a krónikás számára, hogy Salamon gazdagságának és tehetségének páratlanságát kiemelje, hiszen nem volt ilyen király soha, még hozzá hasonló sem (19).

– 1. Elsőre úgy tűnik, hogy a krónikás magáévá tette az itteni világ szemléletét, amely akkor is, most is a gazdagokat, tehetségeseket, vagyis a sikereseket, ezáltal a hatalmasokat értékelte, azoknak hódolt, azoktól tartott. Salamon ebben is páratlan volt, hiszen olyan gazdag volt, hogy az ezüstöt semmire sem becsülték az arany sokasága miatt, így még a palotáját is arany pajzsok százaival díszítették, pazar trónját, edényeit hasonlóképpen aranyból öntötték, virágzott a kereskedelem (13-21); miközben Salamon bölcsessége, tehetsége, vagyis páratlan „sikeressége” is növelte gazdagságát, hiszen sokan jöttek és hódoltak neki (22-24). Gazdagsága és bölcsessége páratlanul hatalmassá tette Salamont, óriási hadseregével pedig nagy területén, más népek fölött is uralkodott, az Eufrátesztől, a filiszteusok földjén át, egészen Egyiptomig (25-28). Valóban, Isten népének azóta is kísértése, hogy a világ mércéjének is megfeleljen. Pedig a Krónikás csak látszólag képviseli ezt a nézőpontot, hiszen Salamonnal kapcsolatban végig azt hangsúlyozza, hogy Isten áldása volt rajta, amelynek külső jele lehet a gazdagság, tehetség, hatalom, azaz a siker. Ezek az ajándékok csak akkor lehetnek áldássá, ha mindig tudjuk, kitől kaptuk, és hűséggel sáfárkodva azokkal, bőségesen továbbadjuk azokat mások felé.

– 2. Úgy tűnik, hogy a krónikás szemlélete elhallgatja Salamon gyengéit is, hiszen gazdagsága, bölcsessége, hatalma kapcsán nem említi, legfeljebb utal rá (29-31), a király bukását. Salamon ugyanis a „sikert” nem mindig tudta áldásként megélni, és döntései olyannyira félresiklottak, hogy végül ezek az ország kettészakadásához vezettek.

– 3. A krónikás szemlélete azonban nem valami világi szemléletmód, vagy képmutató lelkület, amely a problémákat elhallgatja. Egyáltalán nem erről van szó. Sőt, éppen ebben a szemléletben leljük meg az üzenetet. Hangsúlyozzuk, hogy ez a szemlélet az Isten népe iránti féltő szeretetből fakad, amely Isten népének tagjaiban és küldötteiben, azok minden nyomorúsága ellenére, a jót látja. Isten népéről mi rosszat nem mondhatunk, mert Ő kezeskedett értünk, a Jézus Krisztusban. Persze, bűneink megvallása, megtisztulásunkért való könyörgésünk, napi kegyességünk elengedhetetlen része. De Isten megváltott népéről, kifelé, csak jót gondolunk, szólunk és teszünk, hiszen a Jézus Krisztusba vetett reménységünk erre jogosít fel bennünket.