yakran találkozunk, tárgyalunk kisebb-nagyobb cégek, vállalatok vezetőivel. Ezeken a megbeszéléseken egyre inkább világossá lesz számomra, hogy ezek az „egységek”, méretüktől függetlenül, szigorú, következetes rendben működnek. Az egyik vezető ki is mondta, hogy csak „félkatonai” szervezetként maradhatnak talpon a „piacon”; - vagyis parancsra történik minden, a munkaidő minden percével el kell számolni, panaszra, vélemények kinyilvánítására csak szűk keretek között van lehetőség, de ez is csak „papíron” működik, vagyis a valóságban nincs lehetőség feleselni, csak engedelmeskedni. – Az egyházban más a helyzet, a protestáns egyházakra gondolok itt. Nálunk, hitben élve, az egyetlen nagy királynak, Jézus Krisztusnak szolgálatában állva, bízunk abban, hogy Őneki engedve, egymást pedig szeretve, működni fog az életünk, és a Szentlélek rendezi sorainkat, „magától”. A hívő ember azonban sokféle, a hitünk is sokféle kegyességben nyilvánul meg, miközben maga a hit nem mérhető úgy, mint egy kiló kenyér. – Ezért fontoljuk meg a mai igeszakasz igazságát. Lám, ebben a világban Isten népe is, szigorú rendben, „csapattestekben működött”. – Ugyanakkor bízunk abban az új világban, ahol Isten Lelke valóban „magától” kimunkálja bennünk a hitből és szeretetből fakadó, üdvözítő rendet, a Jézus Krisztusban.

Lukács 15,11-32

295. dicséret

* A teljes magyarázat:

- Gyakran találkozunk, tárgyalunk kisebb-nagyobb cégek, vállalatok vezetőivel. Ezeken a megbeszéléseken egyre inkább világossá lesz számomra, hogy ezek az „egységek”, méretüktől függetlenül, szigorú, következetes rendben működnek. Az egyik vezető ki is mondta, hogy csak „félkatonai” szervezetként maradhatnak talpon a „piacon”, vagyis parancsra történik minden, a munkaidő minden percével el kell számolni, panaszra, vélemények kinyilvánítására csak szűk keretek között van lehetőség, de ez is csak „papíron” működik, vagyis a valóságban nincs lehetőség önállóskodni, csak engedelmeskedni. Igazából egyfajta „diktatúra” alapján működnek ezek a „sikeres” vállalatok, ahol „demokráciáról” szó sem lehet. Persze a vezető nem diktátor, mert komoly felelősséget hordoz, ugyanis a felette lévők, azonnal menesztik, amint nem hozza a várt eredményeket.

– Az egyházban más a helyzet, a protestáns egyházakra gondolok itt. Nálunk, hitben élve, az egyetlen nagy királynak, Jézus Krisztusnak szolgálatában állva, bízunk abban, hogy Őneki engedve, egymást pedig szeretve, működni fog az életünk, és a Szentlélek rendezi sorainkat, „magától”. Ezt a bizonyosságot egyházalkotmányunk is kifejezi. Szükséges azonban a tapasztalatainkból kiindulni, miszerint az emberi nyomorúság az egyházban is visz mindent, ezért csak úgy „magától” nem hivatkozhatunk a „hit” rendező erejére, noha valljuk, hogy az élő hit, vagyis az Úr hatalma lenne képes igazán rendezni sorainkat. A hívő ember azonban sokféle, a hitünk is sokféle kegyességben nyilvánul meg, miközben maga a hit nem mérhető úgy, mint egy kiló kenyér.

– Ezért fontoljuk meg a mai igeszakasz igazságát. Lám, ebben a világban Isten népe is, szigorú rendben, csapattestekben „működött”, ahol a családok, a családfők, valamint több „katonai” elöljáró vezetésével álltak a király szolgálatára (1), az év tizenkét hónapjára, havonként huszonnégyezer fővel beosztva (2-15). Csakis ebben a szigorú rendben lehetséges, ebben a világban a legnagyobb királyt, a feltámadott Urat is szolgálni. Az ember minden szeretettel visszaél, a hívő ember is egy pillanat alatt enged ennek a kísértésnek. Isten népe pedig nem élhet káoszban, miközben a világban rend van.

– Ugyanakkor bízunk abban az új világban, ahol Isten Lelke valóban „magától” kimunkálja bennünk a hitből és szeretetből fakadó, üdvözítő rendet, a Jézus Krisztusban.