A templom kincstárában odaszentelt adományokat, szent kincseket (20-26), valamint hadizsákmányból odaszánt értékeket őriztek; - ez utóbbiakat az Úr házának fenntartására használták fel (27). A leírás szerint Sámueltől és Saultól is maradtak ajándékok a templomi kincstárban. Saul életéből csak az ébresztett jó emlékeket, amit az Úrnak odaszentelt. Bárcsak előbb adta volna önmagát az Úrnak, és azután a javait (2Korinthus 8,4). Életünkből csak az marad meg, amit Istennek odaszentelve tettünk. Életharcaink zsákmányaiból is csak az a maradandó, amit nem önmagunkért harcolva, hiúságból és önzésből cselekedtünk, hanem csakis az, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus ügyében harcoltunk meg, a hit harcaként (28). A léviták bírói feladatot is elláttak (2Krónikák 19,8-11). Ezek a lévita elöljárók és bírák felügyelték az ékes és szép rendet, az Urat illető minden dologban, és a király szolgálatát hirdető minden dologban is. Ez azt jelenti, hogy Isten népe életében a „szent” és „világi” feladatok egymástól való elválasztása lehetetlen, mivel Isten az Úr az élet minden területe felett.
Lukács 15,1-10
215. dicséret
* A teljes magyarázat:
Tovább folytatódik a léviták szolgálatának részletezése. Az áldozatok bemutatásán kívül minden templomi szolgálatot a léviták végeztek; ideértve az áldozat pontos megvizsgálását és előkészítését, a templomi istentiszteleten való éneklést, a kapuknál, a kapuk melletti raktáraknál, a templom kincstáránál való őrködést is.
– 1. A templom kincstárában odaszentelt adományokat, szent kincseket (20-26), valamint hadizsákmányból odaszánt értékeket őriztek; - ez utóbbiakat az Úr házának fenntartására használták fel (27). A kincstár őrzői Lévi fiai közül Kehát utódai; Mózes fiai közül pedig Gérsóm utódai voltak (21-24). A leírás szerint Sámueltől és Saultól is maradtak ajándékok a templomi kincstárban. Saul életéből csak az ébresztett jó emlékeket, amit az Úrnak odaszentelt. Bárcsak előbb adta volna önmagát az Úrnak, és azután a javait (2Korinthus 8,4).
– 2. Ebben a sorrendben viszont érvényes az igei igazság, miszerint életünkből csak az marad meg, amit Istennek odaszentelve tettünk. Életharcaink zsákmányaiból is csak az a maradandó, amit nem önmagunkért harcolva, hiúságból és önzésből cselekedtünk, hanem csakis az, amit Isten dicsőségére, Jézus Krisztus ügyében harcoltunk meg, a hit harcaként (28).
– 3. A léviták bírói feladatot is elláttak (2Krónikák 19,8-11). Más leírások szerint hatezer ilyen elöljáróról és bíráról olvashatunk (1Krónikák 23,4). Ezek a lévita elöljárók és bírák felügyelték az ékes és szép rendet, az Urat illető minden dologban, és a király szolgálatát hirdető minden dologban is. Ez azt jelenti, hogy Isten népe életében a „szent” és „világi” feladatok egymástól való elválasztása lehetetlen, mivel Isten az Úr az élet minden területe felett.
