A kapuőrök Istentől megáldott és bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra (8). Urunk, adj olyan szolgákat nekünk, akik megvédik a Te ügyedet, annak tisztaságát, szentségét, akik áldott, bátor, szolgálatra alkalmas emberek. Olyan sokat emlegetjük az egyházzal kapcsolatban a „nyitás” fontosságát: kimenni az utcákra, felvenni a világ ritmusát, így talán majd megszólíthatunk embereket. Sajnos, a számok azt mutatják, hogy a „nyitást” nem áldotta meg az Isten, ehelyett az történt, hogy az egyház ebben a nyitásban szépen feladta önmagát. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy kapuőrökre van szükség; - „nyitás” helyett hitünk komolyan vételére, az ügy, az Ige óvására. Isten nem szorul a védelmünkre, mégis arra méltat bennünket, hogy ebben a szolgálatban felhasználjon. Nem bezárkózni kell, de komolyan kell venni a ránk bízott ügyet és üzenetet; - ennyi elég. Aztán, akiket Isten nekünk adott, azok majd jönnek, a gyarló, önfeladó emberi „nyitások” nélkül is.
Lukács 14,15-35
436. dicséret
* A teljes magyarázat:
Ezekből a beosztásokból is egyértelműen kiderül, hogy Dávid helyreállította az istentiszteletet, egy központosított helyen, központosított rendben, Jeruzsálemben. Dávid ezzel a népe megmaradását szolgálta.
– 1. Az Isten tisztelete megtart, életben tart, rendben tart meghatároz egy közösséget, és benne az egyes embert is. Jézus Krisztus pedig bizonyossá tette, hogy az élő Isten tisztelete nem csupán „vallás”, vagyis nem csak ebben a világban szervező erő, hanem az örök életre nézve megtartó, megváltó ajándék.
– 2. Az istentiszteleten minden ékes és szép rendben történhet. Az énekes léviták beosztása után a kapuőrök felsorolása következik. A keleti kapu volt a főbejárat, ezért annak őrzésére két emberrel többet, azaz hat embert osztottak be (17). A déli kapunál Obéd Edóm családja őrködött, és vigyáztak a kapu mellett található raktárra is. Ő volt az, akinél egy ideig őrizték az Úr ládáját, mielőtt Jeruzsálembe vitték volna.
– 3. A kapuőrök szolgálata hirdeti, hogy akkoriban védték a szent helyet, Isten jelenlétének színhelyét, és a szent ládát; valamint akárki nem járulhatott az Isten színe elé. Ma kitágítottuk Isten jelenlétét az egész világra, mert ez így is van, és kiemeljük azt is, hogy mindenki az Úr elé járulhat, a Jézus Krisztusban, tehát nincs szükség kapuőrökre: mindenki, bárhogy, bármikor jöhet. Így igaz, de a modern ember ezeket az igazságokat túlhangsúlyozza, és mivel bármikor, bárhol, bárhogy találkozhat az Istennel, nem látogat el az Úr szent helyére, ahol felkészülten, megtisztultan az Ő Igéjére figyelhetne. A mindenütt jelenlévő Istennel, az Ő Igéjére figyelve, templomában, a gyülekezet közösségében találkozhatunk. Egyébként egy lépés választ el bennünket attól, hogy valami „romboló idegen” hatása alá kerüljünk. Kellenek tehát azok a kapuőrök, kell a szent sátor, kell a szent hely továbbra is, hogy Jézus Krisztusban találkozhassunk az élő Istennel.
– 4. A kapuőrök Istentől megáldott és bátor emberek voltak, alkalmasak a szolgálatra (8). Urunk, adj olyan szolgákat nekünk, akik megvédik a Te ügyedet, annak tisztaságát, szentségét, akik áldott, bátor, szolgálatra alkalmas emberek. Olyan sokat emlegetjük az egyházzal kapcsolatban a „nyitás” fontosságát: kimenni az utcákra, felvenni a világ ritmusát, így talán majd megszólíthatunk embereket. Sajnos, a számok azt mutatják, hogy a „nyitást” nem áldotta meg az Isten, ehelyett az történt, hogy az egyház ebben a nyitásban szépen feladta önmagát. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy kapuőrökre van szükség; - „nyitás” helyett hitünk komolyan vételére, az ügy, az Ige óvására. Isten nem szorul a védelmünkre, mégis arra méltat bennünket, hogy ebben a szolgálatban felhasználjon. Nem bezárkózni kell, de komolyan kell venni a ránk bízott ügyet és üzenetet; - ennyi elég. Aztán, akiket Isten nekünk adott, azok majd jönnek, a gyarló, önfeladó emberi „nyitások” nélkül is.
