A megmaradás mindig Isten kegyelmi tette. Ennek a csodának emberi oldala az, hogy Isten népének egyes törzsei, hitvallásuk részeként őrizték hagyományaikat, Isten velük cselekedett nagy tettein át egészen az egyes családok jegyzékéig, mindent. Még a hézagos adatokat is lejegyezték, hogy minél hűségesebbek legyenek „dolgaikhoz”. Isten népe szent, annak minden tagjával és egész múltjával együtt, még a múlt bűnei ellenére is. A múlt, a „régi dolgok” megbecsüléséből virágzik ki a jövő (22). Ez minden megmaradás titka és záloga. Ezek a jegyzékek is ezt hirdetik. Éppen ez az, amit mi elfelejtettünk: saját dolgainkat megbecsülni, továbbadni, mint Isten ránk bízott szent ügyét. Ehelyett, az „idegen” mindig szebb, jobb, érdekesebb, és „paráznaságunk” éppen abban a leggyalázatosabb, hogy saját magunkat megtagadjuk, idegeneknek pedig behódolunk. Az „idegen” is lehet értékes és fontos; de soha nem saját értékeink feladása árán. Aki a saját hitvestársát megtagadja, a saját gyerekeit elárulja, hogy másokat szerethessen; ez a legátkosabb hűtlenség.
Lukács 5,17-26
226. dicséret
* A teljes magyarázat:
A megmaradás mindig Isten kegyelmi tette.
– 1. Ennek a csodának emberi oldala az, hogy Isten népének egyes törzsei hitvallásuk részeként őrizték hagyományaikat, Isten velük cselekedett nagy tettein át egészen az egyes családok jegyzékéig, mindent. Még a hézagos adatokat is lejegyezték, hogy minél hűségesebbek legyenek „dolgaikhoz”. Isten népe szent, annak minden tagjával és egész múltjával együtt, még a múlt bűnei ellenére is. A múlt, a „régi dolgok” megbecsüléséből virágzik ki a jövő (22). Ez minden megmaradás titka és záloga. Ezek a jegyzékek is ezt hirdetik.
– 2. Éppen ez az, amit mi elfelejtettünk: saját dolgainkat megbecsülni, továbbadni, mint Isten ránk bízott szent ügyét. Ehelyett, az „idegen” mindig szebb, jobb, érdekesebb, és „paráznaságunk” éppen abban a leggyalázatosabb, hogy saját magunkat megtagadjuk, idegeneknek pedig behódolunk. Az „idegen” is lehet értékes és fontos; de soha nem saját értékeink feladása árán. Aki a saját hitvestársát megtagadja, a saját gyerekeit elárulja, hogy másokat szerethessen; ez a legátkosabb hűtlenség.
– 3. Ebben a fejezetben Júda törzsének egy másik névsora olvasható (1-23), majd Simeon leszármazottai kerülnek elénk (24-43). Ezek a leszármazási névsorok csak itt olvashatók. Itt olvasunk Jábécről, akit az anyja nagy fájdalommal szült. Jábéc segítségül hívta az Urat, hogy fájdalmak helyett áldást kapjon Ő és népe, vagy pedig a fájdalmakhoz erőt ajándékozzon neki az Úr, és Isten áldása konkrét „eredményekben” legyen láthatóvá rajta és övéin. Nem imádkozott hiába (9-10). A megmaradás másik záloga az imádság.
– 4. Mi sem szűnünk meg imádkozni, egészen addig, amíg a mi Urunk Jézus Krisztus vissza nem jön. Akkor a „kövér és gazdag” legelőkért, azaz saját jólétünkért már nem kell másokat beáldozni, ahogy ezt itt Simeon törzse tette (38-43), aki aztán később bele is olvadt Júda törzsébe. Isten tartósan nem áldja meg a nyers erőszakot. Ezért a megmaradás kapcsán csak látszat az, hogy ebben a világban a durva erő győzedelmeskedik! Akinek az Úr az oltalma, az marad meg! Isten a Betlehemben megszületett Jézus Krisztusban ezt jelentette ki nekünk. Már a krónikás is utal Őrá (22).
