A csata előtt az Úr Lelke szállt Jeftére (29). Tehát nem az ereje, bátorsága, leleményessége, valamint rendkívüli képességei által aratott győzelmet, hanem csakis azért, mert az Úr vele volt. Ez a pecsét: az Úrtól bizonnyal jön a szabadítás. E nélkül minden emberi „rendkívüliség” öncélú és legfeljebb csak átmeneti győzelmekhez vezethet. - Jefte elkövet egy hibát. Nem elég neki Isten Lelkének pecsétje, hanem a győzelemért alkudozni kezd az Istennel. Ez az alkudozás, ha fogadalom is, mindig úgy kezdődik: „ha” te segítesz, Uram, akkor én cserébe ezt és ezt adom Neked. Jefte fogadalmában felajánlotta, hogy győzelme esetén bármi jön ki elé háza ajtaján, feláldozza azt az Úrnak (30-31). A győzelem után hazatérve egyetlen lánya jött ki elé. Rettenetes történet ez. - Üzenete, hogy ne alkudozzunk az Istennel és ne ajánljunk fel magunk helyett semmit és senkit, hanem önmagunkat ajánljuk fel, de nem halál-áldozatul, hanem élő áldozatul. Istennek ugyanis már nem kell a halál-áldozat, hiszen egyetlen Fiát áldozta fel érettünk, hogy nekünk ne kelljen meghalni, hanem élhessünk. - A keresztyén élet lényege éppen ez: nem halok meg, hanem élek az Úr dicsőségére. Kálvin is ezt hangsúlyozta. Egész életünkre igényt tart az Isten: az életünkre (!), és nem azért, hogy áldozattá legyünk, hanem, hogy áldott gyermekei lehessünk az Úrnak.

2Péter 2

164. dicséret

Szerző: refdunantul  2016.05.28. 04:00 komment

süti beállítások módosítása