Mózes elvégezte küldetését: nem tökéletesen, de maradéktalanul és hűségesen, az „itteni” Ígéret földjére azonban ő már nem mehetett be (10-12). Ez a történet megtanít arra, hogy amit a hívő ember kap, az nem mindig kerül azonnal, vagy itt, ebben a világban a birtokába. Valóban nagy örökség vár ránk, de ezek érdemi része csak az eljövendő világban lesz a miénk. Téved és csalódik az a keresztyén ember, aki a teljes örökséget most akarja magáénak tudni, noha Isten Igéje világosan kimondja, hogy a szeplőtelen és hervadhatatlan örökség a mennyben van fenntartva számunkra (1Péter 1,4). Már most körülnézhetünk, de a lábunk itt még a folyó innenső partján marad.

Júdás 14-19

14. zsoltár

*  Mózes elvégezte küldetését: nem tökéletesen, de maradéktalanul és hűségesen (10-12). Hiszen Mózes is gyarló ember volt, de őt választotta ki az Úr erre a nagy feladatra, hogy népét Egyiptomból az Ígéret földjéig vezesse, és ahogy Isten megígérte (4), népének adta azt a földet, amit Mózes, idős kora ellenére is életerővel és tökéletes látásával megtekinthetett (7). A zsidó jogrendben egy föld megtekintése egyben annak birtokbavételét is jelentette. Mózes megnyugodva, de a dicsőséget Istennek tulajdonítva mehetett el ebből a világból (5), hiszen a rá bízott feladat maradéktalan elvégzését itt sem Mózes ereje (4Mózes 20,10), hanem Isten ígérete és kiválasztó kegyelme garantálta. Sírjának helye éppen ezért ismeretlen, mert egyetlen itteni „hős” sem lehet kultusz tárgya, a dicsőség mindenért Istené (6).