Az áldás mindig Isten ajándékait közvetíti. Ezeket az ajándékokat összegzi itt az Ige. Isten szereti népét, ennek jelei a következők: - Isten jött, felragyogtatta lényét előttünk, Ő tette meg értünk az első lépést, érdemtelenül kiválasztott minket (2). - Az Úr „kezében” hordoz (27), védelmez (29), megtart (3), örök hajlékot készít nekünk (27). - Az Úr megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy mindenkor az Ő lábaihoz és ne „idegen halmokhoz” telepedjünk le és befogadóan figyeljünk az Ő beszédére (3-4). - Ha nagy a baj, az égen át száguld segítségünkre (26); ez még akkor is így van, ha valamit tartós kudarcként, vagy veszteségként élünk is meg egy ideig, és legszívesebben perlekednénk Ővele: hol voltál?  Isten áldásában részesültünk, a Jézus Krisztusban. Őbenne valóban az égen át száguldott segítségünkre. Az áldott ember, az áldott nép vallja, hogy nincsen Istenünkhöz fogható (26); és valóban „boldog”, aki mindezt megtapasztalta (29).

Júdás 8-13

74. zsoltár

A teljes magyarázat:

* Az áldásról.

– 1. Isten áldása azt jelenti, hogy Ő magából és mennyei világából adja nekünk azt, ami nekünk nincs, és amivel csak Ő ajándékozhat meg. Az áldást csakis az Úr adhatja, még akkor is, ha emberi közvetítőket felhasználhat ebben.

– 2. Nincs nagyobb ajándék, mint az, hogy az ember ajka áldást mond, mielőtt elmegy innen; ez a hit, a megnyugvás, az elengedés, a bizonyosság jele. Mózes áldást mondva ment el ebből a világból (1). Mielőtt Mózes egyenként megszólítaná a törzseket, az egész néphez szól (2-5); zárásul is az egész nép megszólításával fejeződik be az áldások sora (26-29). Jesurún Izráel beceneve, csak hogy értsük ezt a megszólítást (5).

– 3. Az áldás mindig Isten ajándékait közvetíti. Ezeket az ajándékokat összegzi itt az Ige. Isten szereti népét, ennek jelei a következők: - Isten jött, felragyogtatta lényét előttünk, Ő tette meg értünk az első lépést, érdemtelenül kiválasztott minket (2). - Az Úr „kezében” hordoz (27), védelmez (29), megtart (3), örök hajlékot készít nekünk (27). - Az Úr megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy mindenkor az Ő lábaihoz és ne „idegen halmokhoz” telepedjünk le és befogadóan figyeljünk az Ő beszédére (3-4). - Ha nagy a baj, az égen át száguld segítségünkre (26); ez még akkor is így van, ha valamit tartós kudarcként, vagy veszteségként élünk is meg egy ideig, és legszívesebben perlekednénk Ővele: hol voltál?

– 4. Isten áldásában részesültünk, a Jézus Krisztusban. Őbenne valóban az égen át száguldott segítségünkre. Az áldott ember, az áldott nép vallja, hogy nincsen Istenünkhöz fogható (26); és valóban „boldog”, aki mindezt megtapasztalta (29).