Evangélium szólal meg Mózes énekének második felében. – Isten megbünteti engedetlen népét, de nem engedi, hogy népének ellenségei elbízzák magukat és csúfolják Isten népét, meggyalázzák az Ő ügyét. Isten még a jogos büntetésben sem szolgáltatja ki övéit véglegesen az ellenségnek. Isten olyan tulajdon népe iránt, hogy még a büntetésében is ott van a kegyelme (36); vagyis Isten joggal megbünteti népe engedetlenségét, de saját népét soha nem engedi el (43). Ezt soha ne felejtsük! (26-36) – De kik tartoznak Isten valódi népéhez, akikre vonatkoznak az ígéretek? Azok Isten népének tagjai, akik Isten Lelke által belátják, hogy minden földi szikla is elporlad egyszer (31), hát még az ember, akinek elernyed élete, és hamis bizodalmának minden tárgya (37); ezért rádöbbenünk, hogy egyetlen Kőszikla az Úr, rajta kívül nincs más, Őtőle függ minden (39). – Őneki, az egyedül örökkévaló (40), gőgös és kegyetlen ellenségeinek joggal megfizető (41-42), saját népén könyörülő Istennek adassék dicsőség mindenkor (43). (36-43).*

Júdás 1-7

255. dicséret

* –  Ennek a népnek lehetett vezetője, nagyon nehéz, de döntő időkben Mózes, aki nem volt tökéletes, ezért nem is mehetett be a földi Ígéret földjére, csak áttekinthetett oda. Tudjuk, hogy a Jézus Krisztusban készített Ígéret földjét azonban nem csak közelről látta Mózes, hanem be is léphetett oda (Máté 17,1-11).

–  Mózes nem csalódott, voltak tévedései, de Isten végig megőrizte szolgáját a hitben. Ennek bizonysága, hogy még szolgálata utolsó perceiben is az Isten szavának megszívlelésére bíztatja népét, mert az Úr szava az egyetlen, amely nem üres beszéd, hanem élet (47).