– 1. Messziről nemzetek jönnek és megnyomorítják életünket. Isten jogos büntetésének eszközei ők, mert gyalázatosan „istentelenné” lettünk. Nem számolunk az Úrral, Jézus Krisztus Atyjával, még a „számadást” is kitöröltük a szótárunkból, ezért átlépünk minden létező határt, és megtébolyodik a világ. – 2. Isten ránk enged egy másik kultúrát, akikről azt írja igeszakaszunk, hogy annyira mások, hogy nem érthetjük meg egymást (49), de ezek emellett vadak, kegyetlenek, kíméletlenek, öregekhez, nőkhöz és gyerekekhez; sőt, ellenségei Jézus Krisztus irgalomról és megváltásról szóló ügyének, mert saját erejükre büszkék (50). Nem én mondom (4), hanem az Ige, hogy ez „az idegen nemzet” nem dolgozik, hanem elveszi, letarolja azt, amiért a másik megdolgozott (51), amíg tönkre nem tesz, ki nem pusztít téged (51). – 3. Itt nem egyes emberek nyomorúságáról van most szó: azokkal együtt érzünk, bármelyik nép gyermekei is legyenek, azokért könyörgünk és lehetőségeink keretei között teszünk is értük. – 4. Itt azonban, nagyobb távlatból tekintve, másról van szó. Emberi értelemben itt nagyhatalmak gyarló játszmáiról beszélhetünk. Teológiai értelemben pedig, minden emberi gonoszság ellenére az Úr cselekszik, aki megbünteti, és ebben a büntetésben felrázza, hitre segíti népét, mint ahogy a szívmegálláskor, árammal csapják életre a halál peremén „táncolót”.
Jelenések 20,1-6
464. dicséret
* A teljes magyarázat:
Szíven ütnek ezek az Igék. Mintha ma szólna, nekünk szólna; bizonnyal, mert a Szentlélek által ez így is van.
– 1. Messziről nemzetek jönnek és megnyomorítják életünket. Isten jogos büntetésének eszközei ők, mert gyalázatosan „istentelenné” lettünk, ami annyit tesz, hogy már nem csupán istenfélelem nincs bennünk, de nem is félünk az élő Istentől, Jézus Krisztus Atyjától (hogy egészen pontos legyek, mert „istennel” tele van az életünk). Nem számolunk az Úrral, még a számadást is kitöröltük a szótárunkból, ezért átlépünk minden létező határt, és megtébolyodik a világ. Egy konkrét példa, idén húsvétkor egy megszűnt gyülekezet eladott katedrálisában, ahol az épület minden szeglete is az Úr szentségét hirdeti, nagy bulit tartottak.
– 2. Isten ránk enged egy másik kultúrát, akikről azt írja igeszakaszunk, hogy annyira mások, hogy nem érthetjük meg egymást (49), de ezek emellett vadak, kegyetlenek, kíméletlenek, öregekhez, nőkhöz és gyerekekhez; sőt, ellenségei Jézus Krisztus irgalomról és megváltásról szóló ügyének, mert saját erejükre büszkék (50). Nem én mondom (4), hanem az Ige, hogy ez „az idegen nemzet” nem dolgozik, hanem elveszi, letarolja azt, amiért a másik megdolgozott (51), amíg tönkre nem tesz, ki nem pusztít téged (51). Nem is megyek tovább az igeszakaszban, ennyi is elég. Én itt csak újra mondtam az Igét, amit akkor és ma is üzent az Úr!
– 3. Itt nem egyes emberek nyomorúságáról van most szó: azokkal együtt érzünk, bármelyik nép gyermekei is legyenek, azokért könyörgünk és lehetőségeink keretei között teszünk is értük.
– 4. Itt azonban, nagyobb távlatból tekintve, másról van szó. - Emberi értelemben itt nagyhatalmak gyarló játszmáiról beszélhetünk, amelyben az emberi érdek dönt, mégpedig irgalmatlanul. - Teológiai értelemben pedig, minden emberi gonoszság ellenére az Úr cselekszik, aki megbünteti, és ebben a büntetésben felrázza, hitre segíti népét, mint ahogy a szívmegálláskor, árammal csapják életre a halál peremén „táncolót”.
