– 1. Ez az igeszakasz megérteti velünk, hogy mit jelent a teológiai tétel, miszerint a „bűn”, az Isten nélküli élet azt jelenti, hogy átok alatt vagyunk. Ezeknek a szörnyűségeknek minden formáját megéljük manapság is. – 2. Akit nem csak éltet, hanem már ébresztget is az Isten Lelke, annak, az Úr közelében kellő érzékenysége lesz, az életünkben megélt és egymásnak okozott kínokra. Nagy tévedés azt gondolni, hogy ezeket az Isten okozza nekünk, ezeket mi okozzuk egymásnak, mert ilyenné leszünk az egyetlen, élő Isten nélkül. A mai igeszakasz átkait is ebben az összefüggésben olvassuk. Mindenesetre, aki hisz, az könnyen megtébolyodhat, a világ tobzódását és a mérhetetlen szenvedéseket látva, tapasztalva. Ha ezért vagyunk „rosszkedvűek”, a világ nyomorúságát látva, akkor ez áldott szomorúság, mert boldogok, akik emiatt sírnak (Máté 5,4). – 3. Ne feledjük azonban a folytatást: akik így sírnak, azok vigasztalást nyernek, azok átok helyett krisztusi, maradandó, el nem múló áldásokat tapasztalnak, valamint az Úr eszközeivé lesznek, hogy ebben a világban, minél több ember számára, ne csupán enyhítsék az átok okozta szenvedéseket, hanem Isten kegyelméből, kihozzák őket az átokból az áldások helyére.

Jelenések 19,11-21

367. dicséret

* Az áldások után következnek az átkok. A kiindulási pont mindig ugyanaz: Isten rendelkezéseinek megtartása. Amennyiben nem figyelsz, és nem tartod meg Isten szavát, akkor átkok szállnak rád; - hangzik Isten figyelmeztetése, népe felé. A szakasz címe egészen pontosan így olvasható: fenyegetés átkokkal. Aztán hosszú felsorolásban olvassuk a rettenetesebbnél rettenetesebb büntetéseket.

Szerző: refdunantul  2016.05.02. 04:00 komment

süti beállítások módosítása