Amikor Isten elé járulunk. – 1. Bizonyságot teszünk Isten bőkezűségéről (1-4). Adj hálát minden napért! – 2. Megemlékezünk hűségéről (5-9). Itt olvassuk Isten népének hitvallását, amelyet továbbadtak gyermekeiknek: milyen hatalmasan emelte fel őket, kicsinyeket, és szabadította meg őket az Úr. – 3. Dicsőítjük az Ő egyedülálló voltát (10-11). Aki leborul az Úr előtt, az valódi örömre emeltetik fel; aki azonban „idegeneknek” hódol, az mélyebbre és mélyebbre kerül. – 4. Engedelmeskedünk parancsolatainak (11-19), hiszen az Ő kegyelme nem olcsó, hanem drága kegyelem, amely látható gyümölcsökben, hiteles tettekben mutatkozik meg, minden nyomorúságunk ellenére is. Igenis, kegyelme által az Ő szent népévé leszünk. Nem azért, hogy a többi nép fölé emeljen bennünket (19). De aki szentté lesz, az mássá lesz, mint a többiek. Ez nem tudatos cél, hanem áldott következmény. Igenis van különbség szent és tisztátalan között; van különbség a „káromkodó kocsis” és a még szavak nélkül is imádkozó ember között.

Jelenések 17

485. dicséret

* A teljes magyarázat:

Amikor Isten elé járulunk.

– 1. Bizonyságot teszünk Isten bőkezűségéről (1-4). Adj hálát minden napért, és minden napon azért a földért, ahol élsz, ahol a mindennapi kenyeret kapod, amely életet, hordoz, megtart, hogy léted „nagyobb” ajándékaira is tekinthess, miután volt mit enned. A hálaadás minden elégedettség és „boldogság” kezdete, még akkor is, ha nem Isten bőkezűségét, hanem súlyos kezét tapasztaljuk.

– 2. Megemlékezünk hűségéről (5-9). Itt olvassuk Isten népének hitvallását, amelyet továbbadtak gyermekeiknek: milyen hatalmasan emelte fel őket, kicsinyeket, és szabadította meg őket az Úr, nekik ajándékozva az Ígéret földjét.

– 3. Dicsőítjük az Ő egyedülálló voltát (10-11), mert aki az egyetlen élő Isten elé járul, az szabadító irgalmából részesül, és valódi örömöt kap, háza-népével együtt. Aki leborul az Úr előtt, az valódi örömre emeltetik fel; aki azonban „idegeneknek” hódol, az mélyebbre és mélyebbre kerül. Olyan fontos itt is ez a gyakori kifejezés, „én és házam népe”; vagyis az Úr nem hagyja házunk népét sem, a ránk bízott szeretteinket sem az Ő ismerete nélkül, csak ne szűnjünk meg értük imádkozni.

– 4. Engedelmeskedünk parancsolatainak (11-19), hiszen az Ő kegyelme nem olcsó, hanem drága kegyelem, amely látható gyümölcsökben, hiteles tettekben mutatkozik meg, minden nyomorúságunk ellenére is. Igenis, kegyelme által az Ő szent népévé leszünk. Nem azért, hogy a többi nép fölé emeljen bennünket (19). De aki szentté lesz, az mássá lesz, mint a többiek. Ez nem tudatos cél, hanem áldott következmény. Igenis van különbség szent és tisztátalan között, van különbség a „káromkodó kocsis” és a még szavak nélkül is imádkozó ember között.