Isten Igéje védelmet ad népe minden tagjának. – 1. Védi a bűnöst (1-3), mert ha verést érdemelne, negyven botütésnél akkor sem kaphat többet (2Korinthus 11,24). Mi már azt is tudjuk, ha halálos a bűnös bűne, akkor egyszülött Fiát adja érettünk, hogy rajtunk könyörülhessen (János 3,16). A büntetésnek van határa. – 2. Isten kegyelmes, de igazságos is (17-19), ezért Isten Igéje védi az „igazságosságot”, hogy a bűnös világ ki ne zökkenjen egyensúlyából. Isten Igéje arra figyelmeztet, hogy a világ továbbra is gonosz, ezért emlékezni kell az „amáléki” lelkület jelenlétére, nehogy készületlenül érjen bennünket a „támadás”. A mi Urunk megbocsátásra, de állandó készenlétre intett bennünket (Máté 25,13). Isten pedig nem hagyja a gonoszt büntetés nélkül. Ő majd igazságot szolgáltat; odaát kiegyenlítődnek a dolgok. Ezt jó tudni. Isten nem felejt (19). Nem marad elvarratlanul egyetlen szál sem (Zsidókhoz írt levél 10,30). Ne feledjük, Őelőtte mi is csak kegyelmére számíthatunk. – 3. Isten még az állatokat is védi (4). A cséplő ökröt etetni kellett. Isten még az állatokat is védelmébe veszi, hát még az „állatként”, megfeszülve dolgozó embert; ide értve a hivatalos egyházi szolgát is, noha hányan nézik őket semmirekellőnek. Jaj, nekik, ha azok! De, aki erőnek erejével mindent megtesz a rá bízott ügyben, arról Isten nem feledkezik el, legyen az állat, ember, vagy lelkész (1Korinthus 9,9; 1Timóteus 5,18).
Jelenések 16
212. dicséret
* Isten Igéje védelmet ad népe minden tagjának.
– 1. Védi a bűnöst (1-3), mert ha verést érdemelne, negyven botütésnél akkor sem kaphat többet (2Korinthus 11,24). Mi már azt is tudjuk, ha halálos a bűnös bűne, akkor egyszülött Fiát adja érettünk, hogy rajtunk könyörülhessen (János 3,16). A büntetésnek van határa. Nem bűneink szerint bánik velünk a mi Urunk. Pedig hányszor használunk hamis mértéket, magunkat képviselve, másokat becsapva, csak „szerepeket” játszva (13-16).
– 2. Isten kegyelmes, de igazságos is (17-19), ezért Isten Igéje védi az „igazságosságot”, hogy a bűnös világ ki ne zökkenjen egyensúlyából. Egy „Amlék” nevű nép kihasználta Isten népének gyengeségét, amikor azok kijöttek a szolgaságból, és lekaszabolták közülük a hátramaradott megfáradtakat. Isten Igéje arra figyelmeztet, hogy a világ továbbra is gonosz, ezért emlékezni kell az „amáléki” lelkület, indulat jelenlétére, nehogy készületlenül érjen bennünket a „támadás”. Jézus Krisztus visszajöveteléig, megkötözve ugyan, de még próbálkozik a gonosz. A mi Urunk megbocsátásra, de állandó készenlétre intett bennünket (Máté 25,13). Isten pedig nem hagyja a gonoszt büntetés nélkül, Ő majd igazságot szolgáltat, odaát kiegyenlítődnek a dolgok. Ezt jó tudni. Isten nem felejt (19). Nem marad elvarratlanul egyetlen szál sem (Zsidókhoz írt levél 10,30). Ne feledjük, Őelőtte mi is csak kegyelmére számíthatunk.
– 3. Isten védi saját népe megmaradását. Ennek csak egyik eszköze az un. sógorházasság törvénye (5-12). Ennél azonban sokkal többről van itt szó. Arról, hogy Isten népe a világ kezdetétől fogva, annak végéig megmarad, ahogy azt hitvallásunkban is bizonyossággal hirdetjük (Heidelbergi Káté 54). Isten ügye nem tőlünk függ, Jézus Krisztus ügye győztes ügy.
– 4. Isten még az állatokat is védi (4). A cséplő ökröt etetni kellett. Isten még az állatokat is védelmébe veszi, hát még az „állatként”, megfeszülve dolgozó embert; ide értve a hivatalos egyházi szolgát is, noha hányan nézik őket semmirekellőnek. Jaj, nekik, ha azok! De, aki erőnek erejével mindent megtesz a rá bízott ügyben, arról Isten nem feledkezik el, legyen az állat, ember, vagy lelkész (1Korinthus 9,9; 1Timóteus 5,18).
