Milyenek vagyunk? Tökéletlen, mások áldozatára és tanácsára szoruló, gyarló emberek vagyunk, akik olyan sokszor elhagyják az egyetlen, élő Istent és annak életes rendelkezéseit, hogy földi „királyokat”, „királyságokat” imádjanak. Milyenek vagyunk? Ahogy a Ravasz László féle úrvacsorai kérdések kimondták: büntetést, halált, kárhozatot érdemlünk. Csak az lehet Istent félő ember, aki mindezektől fél, akiben van félelemből fakadó alázat. Áldott ajándéka Istennek a félelem, alázatban tart, az élő Istenhez vezet (13); míg a jólét, mások jósága, a következetlen szabadság feloldja ugyan a félelmeket, látszólag, de gőgőssé és istentelenné tesz (13). A félelem önmagában átok, de gőgös szívünknek mégis áldás, mint a fájó toroknak az erős, ehetetlen és keserű gyömbér. Innen nézve ragyog fel az evangélium, mint a reggeli napfelkelte. Jöjj, Urunk, aki egyetlen, tökéletes áldozatoddal minden halálos „hibánkért” eleget tettél. Hozd el azt az országot, ahol már nincs szükség félelemre ahhoz, hogy ne éljünk vissza szereteteddel és az élet teljességét szolgáló rendelkezéseiddel.

Jelenések 10,8-11

174. dicséret

A teljes magyarázat:

1. Milyenek vagyunk? Tökéletlen, mások áldozatára és tanácsára szoruló, gyarló emberek vagyunk, akik olyan sokszor elhagyják az egyetlen, élő Istent és annak életes rendelkezéseit, hogy földi „királyokat”, „királyságokat” imádjanak. Milyenek vagyunk? Ahogy a Ravasz László féle úrvacsorai kérdések kimondták: büntetést, halált, kárhozatot érdemlünk. Csak az lehet Istent félő ember, aki mindezektől fél, akiben van félelemből fakadó alázat. Áldott ajándéka Istennek a félelem, alázatban tart, az élő Istenhez vezet (13); míg a jólét, mások jósága, a következetlen szabadság feloldja ugyan a félelmeket, látszólag, de gőgőssé és istentelenné tesz (13). A félelem önmagában átok, de gőgös szívünknek mégis áldás, mint a fájó toroknak az erős, ehetetlen és keserű gyömbér. – A mai igeszakasz erről beszél.

– 2. Isten elé csak hibátlanul lehet járulni. A hibákra hibátlan áldozatokkal engesztelést lehetett kérni. De a tetten érhető, bizonyított legfőbb rosszért, az idegen istenek tiszteletéért halál járt (1-7). Bonyolult ügyekben a paphoz és a hivatalban lévő bíróhoz kellett fordulni tanácsért, és úgy kellett eljárni, ahogyan azt ezektől utasításban kapták. Aki ettől az utasítástól eltért, az halállal lakolt (8-13). Isten népének királya is vigyázzon, hiszen a valóságos és egyetlen király az Úr, ezért a földi, ideig való király ne legyen elbizakodott, családjában és javaiban hiteles legyen, és gondja legyen Isten Igéjére, egész életében. Csak az lehet „király”, aki féli az Istent (14-20). Van tehát miért félnünk!

– 3. Innen nézve ragyog fel az evangélium, mint a reggeli napfelkelte. Jöjj, Urunk, aki egyetlen, tökéletes áldozatoddal minden halálos „hibánkért” eleget tettél. Hozd el azt az országot, ahol már nincs szükség félelemre ahhoz, hogy ne éljünk vissza szereteteddel és az élet teljességét szolgáló rendelkezéseiddel. Jöjj, Urunk! Mindnyájan ezt kérjük, akár királyok vagyunk, akár „kiskirályok” a magunk halmán, vagy akár éppen a mindig elégedetlen „köznép” tagjaihoz soroljuk is magunkat.

Szerző: refdunantul  2016.04.19. 04:00 komment

süti beállítások módosítása