Az Úr küld el, Ő hív el, valójában nem mi jelentkezünk. Akiket elhív, azokat alkalmassá is teszi az Úr. Imádkozzunk alkalmas, elhívott emberekért, hogy ne sűrűbben legyünk, hanem elegen. Ez nem létszám függvénye. Nálunk sok lelkész van, de nem elég! Azok kellenek, akiket az Isten küldött és alkalmasakká tett. Nálunk sok a gyülekezeti tag is, de nem elég, mert kevesen vannak azok, akik szolgálnak, és még kevesebben vannak azok, akikkel lehet „együtt buzogni”, akikkel lehet együtt szolgálni, akik túlbuzgó hevületükkel nem tarolnak le mindent. Tehát a lelkészeket és a nem lelkészeket illetően is többről van itt szó, mint pusztán „jó képzésről”; ez sokkal több, mint az, hogy valaki jó egyházi szakember. Isten látható egyházában sok a közömbös; sok a jó teológus és elméleti szakember, akik a terepen alig használhatók valamire; és gyakori az előbb említett túlbuzgó, aki mindent tönkre tesz szent buzgalmával maga körül. Milyen hatalmas a mi Urunk, hogy ennek ellenére kezdeni tud velünk valamit.

Ézsaiás 53

184. dicséret

* A teljes magyarázat:

- 1. Az aratnivaló sok. Az igevers előzménye az, hogy Jézus bejárta a falvakat és a városokat, tanítva és hirdetve a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget; mert szánandó volt a sokaság: elgyötörtek, elesettek voltak; olyanok, mint a juhok pásztor nélkül (35-36). Ehhez az igei, jézusi diagnózishoz kapcsolhatjuk Ravasz László gondolatát: „Nem hívő ember az, akit nem bántanak a lézengő emberárnyak, a tönkrement életek, hogy tömegek élnek Isten nélkül, pedig Isten és ember egymás számára lettek teremtve”. A feladat tehát sok. Az Ige is ezt hangsúlyozza: sok lenne a tennivaló Isten országának ügyében. Az üdvözülők serege nagy. Ez Isten látása. Ő látja az üdvözültek seregét. Azt mondja róluk, hogy sok, tehát nem kevés. Sokan fogékonyak, sokan lesznek fogékonyak az Isten Igéjére, többen, mint azt gondolnánk. Éppen ezért felmerül a kérdés: hol a gabonaföld? Ott, ahol testi szemeinkkel látjuk? Vagy ott is, ahol mi még nem látjuk, de Isten látja? Bizony ott is. Mivel nem tudjuk, hol van, ezért mindenkire úgy tekintünk, mint aki „potenciálisan” jó talaj, kicsírázó mag, beérő gabona.

- 2. Az aratómunkás kevés. A sok feladatra nézve tehát kimondhatjuk, hogy kevés a munkás. Erre az isteni látásra nézve, az aratnivaló sok, és kevés az aratómunkás. Tehát sok a tennivaló, és kevés az elhívott munkás az Isten országának ügyében. Ezért Isten népén belül mindenkinek van szolgálata. , mindenki elhívott a munkára. Mi melyik ponton veszünk részt az „aratás komplex munkájában”, ide értve a talaj előkészítésétől a cséplésig mindent. A lelkipásztor feladata ebből a sok feladatból egy munkafázis, vagyis az Ige képanyagánál maradva, „a kaszálás”, az Ige kardjával, nem pedig puszta kézzel. Ez az egyik legfontosabb, de nem az egyetlen munkafázisa ennek az egész folyamatnak.

- 3. Mindnyájunk feladata, hogy kérjük, az aratás Urát, hogy Ő küldjön munkásokat. Eleve nem lehet ima nélkül nekivágni a feladatnak. Ezzel kezdődik minden, és mi éppen ezt nem vesszük komolyan, az imádságot. Hanem nekiesünk! Imádság nélkül minden tettünk idényjellegű pótcselekvés, „túlfeszített semmittevés”. Isten a gazdája az egész munkafolyamatnak, ezért kell az ima! Itt kapcsolódik össze Isten munkája a mi munkánkkal. Az Úr kezében van az egész folyamat, az eredmény is; mi „csak” eszközök vagyunk, a magunk helyén, a magunk szolgálatában, lehetőségei, keretei között, az Őtőle kapott kegyelmi ajándékokkal. De micsoda méltóság ez, hogy az Ő eszközei lehetünk!

- 4. Ő küld el, Ő hív el, valójában nem mi jelentkezünk; akiket elhív, azokat alkalmassá is teszi az Úr, hiszen a mi alkalmasságunk Őtőle van. Imádkozzunk alkalmas, elhívott emberekért, hogy ne sűrűbben legyünk, hanem sokan. Ez nem létszám függvénye. Nálunk sok lelkész van, de nem elég! Azok kellenek, akiket az Isten küldött és alkalmasakká tett. Nálunk sok a gyülekezeti tag is, de nem elég, mert kevesen vannak azok, akik szolgálnak, és még kevesebben vannak azok, akikkel lehet „együtt buzogni”, akikkel lehet együtt szolgálni, akik túlbuzgó hevületükkel nem tarolnak le mindent. Tehát a lelkészeket és a nem lelkészeket illetően is többről van itt szó, mint pusztán „jó képzésről”, ez sokkal több, mint az, hogy valaki jó egyházi szakember. Isten látható egyházában sok a közömbös; sok a jó teológus és elméleti szakember, akik a terepen alig használhatók valamire; és gyakori az előbb említett túlbuzgó, aki mindent tönkre tesz szent buzgalmával maga körül. Milyen hatalmas „munkás” a mi Urunk, hogy ennek ellenére kezdeni tud velünk valamit. Imádkozzunk Őhozzá, kérjük az aratás Urát, hogy tegyen bennünket alkalmas eszközeivé.

- Összegezve: Jó lesz majd úgy elmenni ebből a világból, hogy mögöttem a föld, izzadtam, megfáradtam, részt vettem benne, de valójában mindent az Úr cselekedett, aki aztán így szól felém: jól van jó és hű szolgám, kevésen hű voltál, sokra bízlak ezután, menj be lakomám örömébe.

Szerző: refdunantul  2016.02.10. 04:00 komment

süti beállítások módosítása