Jézus Krisztus eljöveteléig bizony az a böjt, hogy foltozzuk a krisztusi újjal a régit, és kockáztatva töltjük az új bort a régi tömlőbe; mert nem futja többre. Vagyis: imádkozunk, figyelünk az Úr Igéjére, szolgálunk, küzdünk, remélünk, nem adjuk fel, hirdetjük a Krisztust, és nem dőlünk be a mindenkori keresztyén forradalmároknak sem, akik az igazán újról „ötletelnek” nekünk. A fentiek, az Ige szerint csak a foltozgatások; de ne becsüljük le a foltozgatást: Isten országának építése ez, böjt, kitartó, önátadó szolgálat; amelyben megvalljuk, hogy fáj a régi, és „foltokban” egyre inkább megjelenítjük a krisztusi újat. A teljesen újat azonban csakis az Úr adhatja. Miközben tehát foltozgatunk, fohászkodunk a teljesen újért, amely hit által már a miénk, de hazugság lenne azt mondani, hogy már most maradéktalanul itt van.

Ézsaiás 52

397. dicséret

* A teljes magyarázat:

Jézus Krisztus menyegzőt készített nekünk, nem pedig böjtöt.

– 1. Amíg Ő velünk van, megtapasztaljuk azt az örömöt, szabadságot, gondtalanságot, amit a Biblia az élet teljességének nevez. Jézus Krisztus visszajövetelével újra megtapasztaljuk ezt a menyegzői örömöt (14-15.a.).

– 2. Addig azonban, mennybemenetele és visszajövetele között a „böjt” ideje van (15.b.) Nem csupán külsőleg, bizonyos időszakonként böjtölünk, hanem ahogy Kálvin mondta: az egész keresztyén élet böjt, amit nem lehet kiváltani bizonyos napokkal. Ez a böjt testi és lelki böjt, szolgálat, önmegtagadás, lemondás, tanúság, szenvedés. Mégpedig az Úr ügyéért történik mindez, és nem érdemeket szerezve.

– 3. A hívő ember azonban ezt a böjtöt is már az eljövendő menyegző előízeként, örömmel, szabadságban éli meg, hiszen tudja, tapasztalja, hogy Igéje és Lelke által vele az Isten (Máté 1,23). Ez a böjt reménységben gyakorolt böjt, mert eljön majd az a teljes, maradéktalan és egészen új, amit Jézus Krisztus elhozott nekünk.

– 4. Ez az „új” nem a régire foltozott új posztó, hiszen az új anyag rugalmassága megeszi a feslett, régi ruha anyagát. Ez az új nem is régi tömlőbe töltött új bor, mert az új bor pezsgése szétfeszíti a régi tömlőt, és mindkettő odalesz (16-17).

– 5. Jézus Krisztus eljöveteléig azonban bizony az a böjt, hogy foltozzuk a krisztusi újjal a régit, és kockáztatva töltjük az új bort a régi tömlőbe; mert nem futja többre: imádkozunk, figyelünk az Úr Igéjére, szolgálunk, küzdünk, remélünk, nem adjuk fel, hirdetjük a Krisztust, és nem dőlünk be a mindenkori keresztyén forradalmároknak sem, akik az igazán újról papolnak nekünk. Mindez csak foltozgatás ugyan. De ne becsüljük le ezt a foltozgatást: Isten országának építése ez, böjt, kitartó, önátadó szolgálat; amelyben megvalljuk, hogy fáj a régi, és „foltokban” egyre inkább megjelenítjük a krisztusi újat. A teljesen újat azonban csakis az Úr adhatja. Miközben tehát foltozgatunk, fohászkodunk a teljesen újért, amely hit által már a miénk, de hazugság lenne azt mondani, hogy már most maradéktalanul itt van.

Szerző: refdunantul  2016.02.09. 04:00 komment

süti beállítások módosítása