Jól jegyezzük meg, hogy másokat soha nem úgy vihetünk az Úrhoz, hogy ráolvasva nyomorúságát, megtérésre „kényszerítjük”: az a bajod, hogy nem hiszel. Még kegyetlenebb ez a módszer, ha a „jóbi ember” fejére olvassuk a bűneit. Jézus Krisztus ezt itt isteni hatalma igazolásaként tette ekként, de mi nem krisztusok vagyunk, hanem „csak” Krisztus követői. Ez nem azt jelenti, hogy nem hirdethetjük határozottan az ember nyomorúságát, „bűnös” voltát és nem mutathatunk rá konkrét vétkeinkre; hiszen ez igaz hitünk alapvető fundamentuma és prófétai szolgálatunk lényege; de ezt csak úgy tehetjük, hogy igazából nem is mi szólunk, hanem a megváltó Krisztus szól általunk, féltő szeretettel. Legyen imádságunkká: Uram, Te jogosan olvasod rám bűneimet, mint minden nyomorúságom forrását. Áldott légy, mert ha Te ezt teszed, az már a gyógyulás reménysége. De ezt csak Te teheted így. Csak Tőled tudom elfogadni Uram, csak a Te szádból, a Te Igédből, hogy kínjaim forrása bűneimből fakad. Mi emberek vigyázzunk ezzel. Mi vigyük az Úrhoz a „béna” embereket, és az Úr végzi el a többit.*
Ézsaiás 50
162. dicséret
A teljes magyarázat:
Térj meg és meggyógyulsz – halljuk ma is gyakran. Ez így rendben is van, fontos, igaz felszólítás ez. Mégis, az emberi szenvedéshez „csak” így közeledni, - nemcsak tapintatlan és embertelen megoldás, hanem a legegyszerűbb és legolcsóbb trükk. Majd megérted, miről van szó, ha saját bőrödön tapasztalod meg, mit jelent, amikor „kínjaid” között egyesek a bűneidet olvassák rád. Alapvetően értjük félre az Igét, ha azt gondoljuk, hogy Jézus Krisztus itt ezt teszi.
– 1. Induljunk ki a „hagyományos” és korrekt magyarázatból. Aki nyitott szemmel, józan értelemmel és érzékeny lélekkel jár ebben a világban, az mások életét látva és saját tapasztalatai által is tudja, hogy mennyi nyomorúság, szenvedés van ezen a világon (2b). Aki hitben jár, az tudja azt is, hogy mindennek az oka a „bűn”, az ember elszakadása teremtő és megváltó Istenétől (2c.). Jézus nem csupán arra mutat rá, hogy ez az emberi élet és minden megbénító testi és lelki kín, belső és külső feszültség forrása; hanem arra is, hogy Ő az Isten Fia, vagy ószövetségi elnevezéssel a régen várt Emberfia, a Messiás, egyszóval a Megváltónk, aki minden baj forrását gyógyítja meg és visszavezet minket az Úrhoz, a „teljes élet” forrásához. Őneki van hatalma „talpra állítani” bénult életünket (4-7). Elindultak a gyógyulás útján azok, akik Jézus Krisztus isteni hatalmán nem megbotránkoznak (3), hanem felismerik azt, dicsőítik az Istent (8), és másokat is Őhozzá vezetnek (2a).
– 2. Néhány szentlelkes, gondolkodásra késztető megjegyzést fűzök a hagyományos magyarázathoz. Jézus Krisztussal van egyedül lehetőségünk elindulni a gyógyulás útján, hogy Ővele felkeljünk és elinduljunk hazafelé (7), a kifejezés átvitt értelmében is; mert a teljes gyógyulást csak ott kaphatjuk meg. Másokat az Úrhoz vinni, mint ahogy itt vitték a bénát, igazi keresztyén szolgálat (2a): mennyire egymásra szorulunk, ma én erősítem a másikat, holnap én szorulok a másikra; legalább a testvérek közösségében legyen valósággá mindez. De jól jegyezzük meg, hogy másokat soha nem úgy vihetünk az Úrhoz, hogy ráolvasva nyomorúságát, megtérésre „kényszerítjük”: az a bajod, hogy nem hiszel. Még kegyetlenebb ez a módszer, ha a "jóbi ember" fejére olvassuk a bűneit. Jézus Krisztus ezt itt isteni hatalma igazolásaként tette ekként, de mi nem krisztusok vagyunk, hanem „csak” Krisztus követői.
– 3. Ez nem azt jelenti, hogy nem hirdethetjük határozottan az ember nyomorúságát, „bűnös” voltát és nem mutathatunk rá konkrét vétkeinkre; hiszen ez igaz hitünk alapvető fundamentuma és prófétai szolgálatunk lényege; de ezt csak úgy tehetjük, hogy igazából nem is mi szólunk, hanem a megváltó Krisztus szól általunk, féltő szeretettel. Legyen imádságunkká: Uram, Te jogosan olvasod rám bűneimet, mint minden nyomorúságom forrását. Áldott légy, mert ha Te ezt teszed, az már a gyógyulás reménysége. De ezt csak Te teheted így. Csak Tőled tudom elfogadni Uram, csak a Te szádból, a Te Igédből, hogy kínjaim forrása bűneimből fakad. Mi emberek vigyázzunk ezzel. Mi vigyük az Úrhoz a „béna” embereket, és az Úr végzi el a többit.
