Pál jól tudja, hogy Isten rendelése a házasság. Csak, akinek kegyelmi ajándéka van erre, az élhet úgy, mint ő, asszonyt nem érintve (7). Alapvetően „jó” a férfinak asszonyt érinteni, ha az a saját felesége, hiszen szeretik, az Úrtól kapták, és egy életre, hűséggel felvállalták egymást; - testben, lélekben, hitben egyek. Minden más esetben, óvatosak legyünk az érintésekkel, a férfi és nő kapcsolatában. A házasság és a család, Istentől kapott áldott terület, ahol nem kell mindig „uralkodni” magunkon, ahol „szabadabban” élhetünk, a másik életét kiteljesítve (1-7). Pál gondolatmenetét követve azt azért szögezzük le: ha az Úrban vagyunk, akkor „jó” igazán nekünk; Őnélküle azonban pokol az élet házasságban és egyedül, mindenütt és mindenkor. Ezért, aki egyedül él, először az Urat keresse (8-9), aztán a társát; - ha pedig szenved valaki a házasságában, akkor sem az elválás, hanem az Úrban megtalált békesség, kapaszkodó megragadása az egyetlen megoldás (10-11), a hitetlen fél ugyanis megszentelt állapotban van, a hívő által (12-16).

2Királyok 5,15-27

150. zsoltár