- Tartsunk önvizsgálatot, amikor a legdurvább tévelygések felsorolását olvassuk. Alázattal tegyük ezt, hiszen mi is ilyenek voltunk egykor, és ma is kísértenek bennünket ezek a „tévedések”. Isten kegyelme azonban Jézus Krisztus tisztaságán keresztül tekint ránk, és bennünket is igaznak lát. Ez az irgalom ad felülről erőt, hogy valóban, egyre inkább mássá legyünk. Teológiai szakkifejezésekkel megfogalmazva ez annyit tesz, hogy megigazultan a megszentelődés útját járhatjuk. De jó olvasni azt, hogy Isten országának kiteljesedésekor már ismeretlenek lesznek ezek a tévelygések, ott ezek már nem torzítanak többé embert és közösséget: sem a tévelygő, sem a tévelygés nem örökli az Isten országát; de csakis a kegyelem nyitja meg annak kapuját (9-11).*

2Királyok 5,1-14

34. zsoltár

* - Áldott bizonyosságunk van tehát a Jézus Krisztusban, amely szabaddá tesz bennünket, hogy az Úr által szabott medret elfogadva örüljünk, reméljünk, mint az a folyó, amely a mederben csillámlik, fodrozódik, hömpölyög a torkolat felé (12).

- Ebben a szabadságban világosan kétfelé válnak a testi élet ügyei. Vannak olyanok, amelyekre ez áll: mindent szabad. Egyik fajta étel sem kedvesebb, vagy bűnösebb az Isten előtt a másiknál. De vannak olyan dolgok, amelyekkel testünk élesen beleütközik az Isten szent akaratába, hiszen a testünk, a Szentlélek temploma, azoknak is, akik ezt nem tudják, de mégis levegőt vesznek. A testem sem az enyém, hanem Isten által számon tartott, egyetlen életem „személyazonosságának” megjelenése, amely a feltámadásban újra elnyeri eredeti valóságát. Arról nem is beszélve, hogy itt, ebben a világban a testem az, ami látható, mások számára is, ezért Istent láthatóan, a testemben is dicsérnem kell (13-20).

Szerző: refdunantul  2015.10.09. 04:00 komment

süti beállítások módosítása