Senki sem enged, egy „picikét” sem, hogy valami építően megoldódjon; hanem mindenki egyre makacsabb, erőszakosabb, miközben mindig a másikat okolja. Nyilván, a nagy szabadságban ezt megtehetjük, de „halálos” feszültségek támadnak ebből a lelkületből. Sajnos, nincs ez másként az Isten népe között sem. Korinthusban is pereskedtek egymással a hívek; sőt, olyannyira nem szívlelték egymást, hogy világi bíróságra adták az ügyet, hogy hitetlenek döntsenek felettük. Minden ilyen folyamat károsítja a Krisztus ügyét. Bizony, tűrni kellene inkább a sérelmet és a kárt, mint a Krisztus ügyét hiteltelenné tenni a saját érdekeink, sérelmeink, meglátásaink miatt. Legyen akármilyen „kegyesnek” és „igaznak” is beállítva a saját ügyünk és látásmódunk, az mindig csak a Jézus Krisztus ügye után következhet.*

2Királyok 4,38-44

63. zsoltár

* Magas a mérce, pedig sok áldása lehetne, ha legalább próbálnánk ehhez igazodni. Sok áldás fakad egy valóban krisztusi ember körül, minden látható rizikójával együtt; mert „testi szemeinkkel” ma csak azt látjuk, hogy aki „enged”, azt maradéktalanul „felzabálják”. De ez csak a „látszat”, hiszen nagypénteket húsvét követte. Jézus Krisztus keresztje egyetlen; éppen ezért lehetünk szelídek, vállalva az ezzel járó „itteni” kereszteket, és az Úr megadja övéinek a bölcsességet, hogy okosan lehessenek szelídek.