KÍSÉRTÉS. Az ember szívéből származik a rossz, nem a testéből (Márk 7,15), de a test hajtja végre a gonoszságokat. A „bűnös test” emlegetésével bűnt és a testet nem lehet azonosítani, de ugyanakkor a bűnt „elspiritualizálni” sem szabad, hiszen a bűn kísértése konkrétan ejti tőrbe a testet. A felsorolt testrészek csak példák, nem jelentenek szó szerinti öncsonkítást (43-48), de kifejezik Jézus radikális igényét, annak képies kifejezései. Isten az embert mindenestül, életének teljes és állandó konkrétságában magának követeli. Itt szerepel a „gyehenna” kifejezés, Jézus ajkán, amely Isten végső ítéletének, az örök kárhozat helyének kifejezése lett, ahol a „férgünk nem pusztul el és a tűz nem alszik el” (48).* Nem akarok spekulálni a gyehennáról, de azt hitvalló határozottsággal megfogalmazhatom, hogy „jobb” az Isten országa, mint a gyehenna; és nem éri meg kockáztatni (48). A kutatók ókori világképről beszélnek az itteni igeverseket olvasva; - mi pedig hálát adunk, hogy Urunk megmentett ettől minket!** /Óvás a megbotránkozástól – Az íztelenné vált só/

1Királyok 2,1-25

7. zsoltár

* A gyehenna eredetileg egy Jeruzsálemtől délre fekvő völgy neve, Hinnom völgye, ahol a bálványimádásba süllyedt zsidók Molochnak áldozva tűzben égették el gyermekeiket (2Királyok 23,10). Később ez a völgy Isten végső ítéletének, az örök kárhozat helyének kifejezése lett, ahol a „férgünk nem pusztul el és a tűz nem alszik el” (48).

** Többet tenni nem tudok, de hiszem, az Úr erőt ad övéinek, hogy a kísértések idején, ha meg is foganna bennünk a bűn, az nem születik meg, azaz nem lesz konkréttá. Mindenestül kegyelemre szorulunk, mert a gondolati bűn is bűn, ezért érvényes az előbbi imádság; mégis, éppen ez a szakasz hangsúlyozza, hogy nem mindegy, sem e világra, sem az örökkévalóságra nézve, hogy egy rossz gondolat megfogan bennünk, vagy konkréttá is lesz, azaz meg is tesszük azt. Luther mondta, nem mindegy, hogy a madarak átrepülnek a fejünk felett, vagy fészket is raknak a fejünkön.