AZ ATHÉNI BESZÉD.* Az apostol itt kilépett a saját koordinátarendszeréből. A beszéd megszólítása, az utána elhangzó dicséret, a hallgatóság kultúrájának, ezen belül vallásának ismerete mind erre utal. Ezek az ismeretek kapcsolópontok, pilléreket képeznek, amelyekre a híd felépülhet, az apostol és a hallgatóság között. Az apostol tehát nem elkülönült a teljesen más városban, hanem bejárta, még a sok istenhitű Athén szentélyeit is (23). Idézi a görögök egyik költőjét (28), megdicséri vallásosságukat (22), felhasználja retorikájukat, hiszen ez a dicséret nem más, mint a hallgatóság jóindulatának megnyerése. A megszólítás is beszédes, hiszen a rómaiak helyett athéni férfiakat mond az apostol, ezzel mindjárt személyes hangvételt ad mondandójának, jelezve, hogy tudja, hol van, kiknek beszél. A dicséret pedig a személyességen túl a szeretet és a nyitottság kifejezése. Kár, hogy még mi keresztyének olyan gyenge hitűek vagyunk, hogy nem merünk nyitni, inkább elkülönülünk. Nagyon nehezen megy nekünk belehelyezkedni egy egészen más kultúrába, nézőpontba,** hogy aztán hirdessük a tiszta evangéliumot,*** azt a Jézus Krisztust, aki ugyanaz.

1Mózes 42

120. zsoltár

* Izgalmas kérdés: hogyan szólalt meg az evangélium Athénben, amely egészen más világ volt már akkor is, mint Jeruzsálem. Ez az igehirdetés ma is minta egy olyan világban, ahol olyan emberek előtt kell hirdetni az evangéliumot, akik egészen mások, mint mi.

** Meghívtam egy tudós embert a gyülekezetbe, aki remek tudományos előadást tartott egy aktuális kérdésről. Döbbenetes volt számomra a tapasztalat, hogy a gyülekezet meg sem próbálta, hogy a tudós nézőpontjából is értékelje az elhangzottakat, hiszen ez egy egészen más nyelv a tudomány nyelve, mint a kegyesség nyelve. Egyszerre két világ állt egymással szemben, mi pedig elégedetten maradtunk a magunk akol meleg belterjessége, megszokott nézőpontja, fogalomkészlete és kegyessége biztonságában.

***  Az apostol nyitottsága azonban csak eszköz, hiszen itt sem hirdet mást, csak a tiszta evangéliumot. Az ismeretlen Istennek emelt oltárra utalva (23) szól a világot teremtő egyetlen élő Istenről, akiben élünk, mozgunk és vagyunk, és aki az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette (24-28). Ez az élő Isten küldte el Jézus Krisztust, aki feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk zálogaként (31). Korrigálja is az athéniak hitét, miszerint nem emberi elképzeléshez hasonló az istenség (29). Majd megtérésre hívja őket, hiszen a tudatlanság időszakait elnézte az Isten, de most már világosan kijelentette magát nekünk, így megtérésre hív mindenkit (30). Jó tudni, hogy az ítélet is a halálból feltámasztott, megváltó Jézus Krisztus kezében van, és nem a miénkben (31). - Ez a szent kettősség az athéni beszéd titka, nyitottság és kompromisszum nélküli tiszta evangélium. Az apostol mindeneknek mindenné lett, hogy Jézus Krisztus evangéliuma megszólalhasson. Nem Krisztus ügyéért szólt az apostol, hiszen a Krisztus ügye győztes ügy. Nem mi cselekszünk Krisztusért, hanem Ő cselekszik értünk. Nem is a saját hitét akarja másokra erőltetni. Az apostol ezekért a szabadságban és mégis halálos sötétségben élő emberekért hirdeti az evangéliumot, hiszen ő megtapasztalta, hogy mit jelent a régi élet, és a Krisztusban megszületett új élet. - Az eredmény pedig az Istenre tartozik. Athén egy szabad város, ezért itt nem akarják megkövezni az apostolt az evangéliumért, nem üldözik el, de nem is térnek meg, hanem a feltámadás hallatán gúnyolódva vagy udvarias kifogásokkal eltávoznak onnan (32-33). Néhányan azonban hívővé lettek (34). Ez az eredmény elég, ez is Isten áldása.