Az apostol Thesszalonikában már számolt azzal, hogy mi vár rá a zsinagógákban; számolt azzal is, hogy az evangélium hirdetését irigység és zavargás követi. Az apostol számolt azzal, hogy Jézus Krisztus evangéliuma miatt az életük is veszélyben van (5). Pál azzal a kockázattal is számolt, hogy a megváltás evangéliumát aktuálpolitikai síkra helyezik, így akarják az egyetemes evangéliumot gyengíteni (7). Valóban így is történt.** Az apostol, valamint a vele lévők mindezeket felvállalták, sőt mindazok is, akik hitre jutottak, még az a Jázon nevű ember is, aki szállást adott az apostolnak (8-9). Az evangélium valóban felforgatja az egész világot, abban az értelemben, hogy számunkra a rendetlenség a természetes, miközben az evangélium rendet teremt bennünk és körülöttünk. Forgasd fel a világot, Úr Jézus Krisztus!

1Mózes 41,1-36

117. zsoltár

* Régóta tudjuk, hogy az apostol, missziói útjai során, a nagyvárosokat kereste fel, ahol sokan éltek; tehát nem aprózta el erejét. Aztán a nagyvárosi gyülekezetek lettek, saját hatókörükben áldássá, a környéken élők számára (1). Az apostol itt is először, mint eddig mindig, a zsinagógába ment el, szombat napján. A hosszú tapasztalatok sora azonban megedzette őt, így az itteni zsinagógában már határozottan vitába szállt az ott lévőkkel, és az ószövetségi írások alapján magyarázta és bizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus (2-3). Az eredmény felejthető, legalábbis amit az apostol ott, akkor testi szemeivel láthatott, hiszen néhányan lettek csak hívőkké közülük, de sok nem zsidó, hanem görög ember lett hívővé, és sok előkelő asszony is követte őket (4).

A második európai város, ahol Filippi után hirdették az evangéliumot, az Thesszalonika volt. A hit mindenestül Isten ajándéka. Mi szólhatunk, magyarázhatjuk az Írásokat, hirdethetjük, vitában bizonyíthatjuk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó; de a hitet Isten adja, Szentlelke által, azoknak, akiknek akarja. Az apostol ezt mindig is Istenre bízta, mert tudta, hogy az ő feladata „csak” annyi, hogy hirdesse és élje a Krisztust (1-4).

**…a zsidók ellenálltak, sokak irigykedtek és csődületet támasztottak és egész jelenlétüket politikai lázadásnak állították be, miszerint ők a császár parancsai ellen cselekszenek (7).